I still love you ~

Újabb Minrene <3 ne haragudjatok, de valahogy elkezdtem őket shippelni ^^" remélem, tetszik Irene újabb története, és ha szeretnétek, olykor-olykor hozok egy ilyet is, mintha Minific lenne ^^ 

Lexyy

- Boldog szülinapot, unnie! - sikította valaki a fülembe azon a bizonyos reggelen. Születésnap... megint... csak öregebb lettem...

- Mmmm - morogtam, és azonnal visszahúztam magamra a takarómat. Nem akartam, hogy szülinapim legyen. Így csak megint láthatóan idősebb lettem, mint a szerelmem. Igen, ő decemberben született, én meg ugyanazon év márciusában. Nem akartam. Nem, nem, nem!

- Unnie, ébredj! - ez most valaki más volt, de ugyanannyira zavart.

- Sajnálom, Minho oppa, még alszik - ez volt a harmadik hang. "Minho oppa..." egy pillanat! Komolyan azt mondta, hogy Minho?!

Azonnal felültem az ágyban, ami életem egyik legrosszabb döntése volt. Egy emeletes ágy alsó részében aludtam, így a fém csattanása nem jelzett senni jót.

- Igazad volt, Seunghwan unnie, tényleg felkel erre - nevetett Yeri a külön ágyáról. Joy és Seulgi az ágyamnál ültek, Wendy pedig az ajtóban állt. Lassanként nekem is leesett, hogy mi történt egészen pontosan. Minden életkedvem elszállt, miközben visszadőltem az ágyba.

- Ez nagyon nem volt vicces - morogtam. Na, most tényleg dühös voltam a csapatra. Gonoszak voltak... ilyen dologgal nem lehetett viccelni!

- Csak hatásos - biccentett Seulgi. Fáradtan ránéztem, mire bátorítóan visszamosolygott.

- Figyelj, ez egy reménytelen, és plátói szerelem. Te tudod a legjobban. Szerintem ma felejtsd el. Ma biztos, hogy Sulli szülinapját fogja ünnepelni, és nem a tiédet. Azért őt jobban ismeri. Meg jártak is egy időben. Szerintem evidens, hogy vele lesz – Seunghwa a még megmaradt jókedvemet is tönkretette. Igaza volt. Minho még csak nem is ismer annyira, miért lenne pont velem egész nap?

-Ettől függetlenül ma be kell menni dolgozni - Sooyoung kikészített nekem egy komplett felszerelést.

- Siess - Yerin pedig felpattant az ágyból, és a fürdőbe száguldott.

***

- Jó reggelt, noona, boldog szülinapot! - integetett Sehun az SM Entertainmentben. Ő volt az első, akivel találkoztam.

- Köszönöm - hajoltam meg mosolyogva, holott ez csak látszat volt. Persze, örültem neki, de sokkal jobban érdekelt Minho jelenléte. Tekintetemmel csak őt kerestem, nem is foglalkozva senkivel. Nem akartam nagy felhajtást, de azért vele szerettem volna beszélni. Mert ő volt Choi Minho. A lányok bevonultak a pihenőszobába, így nyugtom lehetett... valamennyire...

- Tényleg egy isten vagy - hallottam meg egy ismerős női nevetést. Azonnal odakaptam a fejemet. A kávézónál álltam, fel sem tűnt, hogy már idáig eljutottam. Azonban megakadt a szemem valamin. Choi Sulli, az F(x) egyik tagja ült az asztalnál, és sütizett. Minhoval. A szívem összeszorult, holott nagyon jól tudtam, hogy Sulli Choizával járt már egy ideje. Mégis rosszul esett a dolog. Minho egyértelműen Sulli mellett döntött az ünneplés ügyében, ahogy azt Wendy is megmondta. Egy darabig csak ültem, és bambultam a párocskát. Annyira összhangban voltak... annyira tökéletesek voltak. Sulli túlságosan szép és régi barát, nem is beszélve arról, hogy fiatalabb is, mint Minho. Egy cuki kis csapatot alkottak, nekem pedig szembesülnöm kellett a korommal, és azzal, hogy Minhoval nem tudok beszélgetni.

Amikor ő volt az MC, akkor is sikeresen leégettem magam. Megkérdezte, hogy ki akar mellé ülni, erre rávágtam, hogy én. Jót nevetett rajta, de nekem annyira nem volt vicces. Sosem fogja megérteni, hogy szeretem. Sosem fogom tudni elmondani neki. Tekintete hirtelen összetalálkozott az enyémmel. Megint elbambultam, és biztos nagyon feltűnő voltam már egy idő után.

- Noona! - szinte azonnal felismert, már pattant is a székéről, de elsiettem. Nem akartam még jobban leégetni magam előtte. Egyre jobban siettem, de sajnos ő is. Már-már úgy nézett ki, mintha üldözött volna, az emberek csodálkozva tértek ki az utamból, de Minho nem adta fel. Magassarkúban persze nehezebb volt futni, de minden tőlem telhetőt megtettem, és már a női mosdó közelében voltam, ám ekkor bekövetkezett a probléma, alias Kim Youngmin, a főnököm. Elkerekedett szemekkel igyekeztem lefékezeni, de nem ment.

Nekicsapódtam. Na, most ki leszek rúgva. Az fix! Arcomon lefolyt egy könnycsepp, majd még egy, és még egy. Nem akartam, hogy vége legyen a karrieremnek, pont itt, pont most...

- Bae Juhyeon! - szinte visított, mire azonnal felpattantam. A vezérigazgató arca és nyaka kivörösödött a dühtől, én pedig remegni kezdtem. - Ezt mégis mire véljem?! A folyosókon NINCS szaladgálás, ez nem általános iskola! Figyeljen már maga elé, maga tehetségtelen, lusta, haszonleső... Choi! Maga mit csinál?! - a szidalmazásom közben hirtelen megakadt a hangja. Remegve néztem oldalra. A szemem sarkából láttam Minhot, amint egy hatalmas vágókést tartott a kezében. Ezt honnan szerezte, és mikor?

- Ne haragudjon, uram - meghajolt - csak félreértés történt. A minap kicsit összekaptunk Juhyeon noonaval, és ma bocsánatot akartam kérni tőle, de a kezemben maradt a hússzeletelő... biztos rosszat hitt. Az én hibám. Elnézést, hogy hülye vagyok, haszonleső, gonosz, udvariatlan, és tehetségtelen. Igyekszem változni.

- Helyes - Youngmin megigazgatta a zakóját - ebben a hónapban csak a fizetése háromnegyedét kapja meg.

- Rendben uram, köszönöm a nagylelkűségét, a maga szíve nagyobb, mint Oroszország - Minho még mindig meg volt hajolva, és finoman megbökött, hogy én is tegyek így. Azonnal felvettem a pózt.

- Köszönjük uram, és elnézést a kellemetlenségért.

Youngmin csak bólintott, utána szó nélkül elment. Megkönnyebbülve egyenesedtem ki, mikor hirtelen felfogtam, hogy Minho mentett ki a szorult helyzetből.

- Izé... kösz a segítséget... - dadogtam. Minho is kihúzta magát, arcán ragyogott a mosolya.

- Semmi baj, de megtudhatom, hogy miért menekültél el? - szemeivel a szemeibe nézett, mire elvörösödtem. Annyira cuki volt, annyira tökéletes. Annyira szerettem...

- Csak nem akartam zavarni - füllentettem zavaromban, mire elmosolyodott.

- Ne haragudj, amiért elrontottam a fizetésed - hajoltam meg mégegyszer. Nagyon szégyelltem magam, hogy ennyi galibát okoztam neki.

- Semmi gond. A főnök arcán amúgy is látszott, hogy ki fog rakni. Most inkább kapjak kevesebb pénzt, mint veszítsek el egy barátot, nem? - mosolygott. Megint kezdtem elfolyni mellette, de tartottam magam. Barát... csak barát... semmi más... ismét összetört a szívem, de igyekeztem nem mutatni, csak mosolyogni, mint egy bohóc.

- A kés honnan van? - érdeklődtem a fegyverre mutatva. Valahogy odareppent hozzá, vagy mi?

- Ez titok - eldugta a háta mögött - lassan tíz éve itt lakom. Hidd el, ismerem az épületet...

- Elhiszem - bólintottam mosolyogva.

- Boldog születésnapot. Csak ennyit akartam. Ja, meg... lenne kedved eljönni velünk valahova? - kissé megvakarta a tarkóját. Nekem pedig befellegzett. Choi Minho elhívott engem magával! Csak döbbenten álltam, mint egy szerencsétlenség, egyre vörösödő arccal. Most fogok elájulni.

- I... pe... igen - dadogtam össze-vissza - és köszi...

- Akkor hatkor a parkolóban - még intett egyet, utána elsietett. Ámulva néztem utána. Minho... Choi Minho elhívott valahova... randink lesz! Azonnal feldobódott a hangulatom, és már rohantam is vissza a lányokhoz. A lehetetlen történt meg velem, mert egy fiatalabb fiú hívott el magával, ráadásul pont a szerelmem.

- Csajok! - rontottam be az ajtón. Négy kíváncsi fej nézett rám, akik kissé hülyének találhattak már a hangulatingadozásaim miatt.

- Mi van veled? - lépett elő Wendy a tükörtől. Joy és Seulgi is felbukkantak, Yeri pedig a székemről fürkészte az arcom.

- Elhívott valahova. Ő! - sikítottam, mint egy kamaszlány, mire mindenki ugrálni és sikítani kezdett.

***

Hat óra nulla nulla. Helyszín a parkoló. Bae Juhyeon egy fekete koktélruhát vett fel a lányok segítségével, egy fekete magassarkút, és hozzá illő fehér ékszereket. Csendben várja a nagy Őt, de sehol senki. Azaz de...

A távolban egy női alak tűnt fel. Szoknyát viselt, hozzá babarózsaszín felsőt. Az arca pedig... ez Sulli volt! Érdeklődve figyeltem őt, amint felém közeledett.

- Szia, unnie - integetett, majd csendben mellém állt. Nem is kérdezte, hogy mit keresek itt, egy kihalt parkolóban, csak várakozott csendben. Engem viszont frusztrálni kezdett a dolog. Ő vajon miért jött?

Hamarosan egy autó fényszórói világították meg a teret. A szívem megdobbant: tudtam, hogy Ő lesz az. Izgatottan vártam Sulli mellett a barna hercegemet, ezüst kocsival.

- Sziasztok, lányok! - lehúzta az ablakokat, és integetett - késésben vagyunk, úgyhogy gyorsan pattanjatok be!

Egy pillanatra megfagyott bennem a levegő. Sulli is jön velünk? Az... az úgy nem randi. Ekkor ugrottak be Minho szavai: "van kedved VELÜNK jönni?" Tehát én nem is lettem volna meghívva. A szemeimben könnyek gyűltek össze, mikor beültem a kocsiba. Azt hittem, szeret, de nem. Megint egy bugyuta álomba ringattam magam.

- Unnie, minden rendben? - fordult felém Sulli. Mosolyogva bólintottam, mire előre fordult. Fejemet az ablaknak támasztottam, úgy bámultam kifelé. Abba a mosolyba minden erőmet bele kellett adnom. Már kezdtem feladni. Minho csak kedvel, mint egy havert. Ennyi...

- Megjöttünk - Minho vigyorogva pattant ki a kocsiból, utána Sulli. Én is kivánszorogtam, de inkább egy zombira hasonlítottam, mint egy hölgyre. Bevágtam magam mögött az ajtót, és elindultam utánuk. A lépteimet meghallva Minho bezárta a kocsit, de még csak hátra sem nézett. A rövid sétaút után végül benyitottunk egy terembe.

- Meglepetés, lányok! – ordította el magát a szerelmem, mire felbukkant az egész SM Entertainment ajándékokkal és mindennel.

***

- Oké, most te pörgetsz, Jinki! – ordította mellőlem Siwon, mire az érintett személy megpörgette a palackot. A végeredmény Yuri lett. A fiatal srác természetesen levetkőztette a bátor kisasszonyt, aki készségesen folytatta egy szál fehérneműben a játékot. Azt hiszem, nyugodt szívvel mondhatom, hogy már senki nem volt szomjas.

- Minho oppa! – kacagott fel a lány, mire felkaptam a fejem. Az említett személy mosolyogva szemezett az egykori párjával, miközben a bal oldalán Taeminnel, a jobbon Krystallal ücsörgött.

- Mindent bevállalok

- Bármit? - vigyorodott el Yuri, mire Minho bátran bólintott. Én csak nyeltem egy nagyot. Köztudott tény volt, hogy ezek ketten jártak, és ha úgy vesszük, nem is szakítottak teljesen. Pedig Yuri volt az egyetlen reményem. Ő még nálam is idősebb volt. Persze, amikor ők jártak, akkor az direkt nem volt olyan komoly, de akkor is...

- Bármit.

- Csókold meg Juhyeon-aht!

Egy pillanatra megdermedtem. Kizárt! Ilyen szerencsém nem lehet, hogy pont engem, pont ő! El sem akartam hinni, hogy nem utasította vissza a feladatot, hanem odajött hozzám. Szemeit becsukta, ajkainkat pedig hirtelen összeérintette. Azonnal utat engedtem a nyelvének, ami kíváncsian kezdte felfedezni a számat. Életem legjobb csókja volt. Minho mézédes nyála szinte táncot járt az enyémmel, és azt kívántam, hogy ez a pillanat tényleg soha ne érjen véget. Persze, kicsit hiányzott belőle az érzelme, de én élveztem. Egyre jobban szerettem őt. Azt akartam, hogy csak az enyém legyen, de hirtelen elengedett. Ismét visszazökkentem a valóságba, ahol mindenki tapsolt, éljenzett, és kacagott. Minho megcsókolt részegen... talán ez jelent valamit...

***

Sajgott a fejem. Iszonyatosan. Lassan fel is ültem, mire egy kanapén találtam magam fehérneműben. Nagyon lassan néztem körül, és igyekeztem emlékeket gyűjteni. A csók után kiesett minden. A csók... Minho csókja! Ujjaimat gyengéden a számhoz érintettem. Tökéletes csók volt. Minden másodpercét élveztem. De... miért voltam fehérneműben? Fájó fejjel álltam fel a helyemről. A földön Jongin feküdt, mellette Kyungsoo, kettejükön keresztül pedig Sehun hortyogott. Az utóbbi meztelenül. Felkaptam az első pólót, amit megláttam, úgy baktattam tovább. Biztosan férfijé volt, legalábbis a mérete alapján. A fotelban Yeri aludt, a lábainál pedig Krystal. Nem messze tőle Amber.

- Mi a fene volt itt? - suttogtam magamban, de haladtam tovább. Ryeowook és Siwon is döglődtek a földön, pontosan a félig behajtott ajtó előtt. Óvatosan átléptem felettük, majd a kilincsbe kapaszkodva átcsúsztam a kis résen. Valami folyosó... Seunghwa és Donghae egymásba gabalyodva hortyogtak, nem messze tőlük Onew és Taeyeon. Még mindenki aludt... azaz... majdnem...

- Szia - suttogott Suho. Egy pillanatra megugrottam a hirtelen jött hangtól, de rövid időn belül visszaintegettem neki - Máris fenn vagy?

- Igen. Miért? Mennyi az idő? - furcsamód nem volt hányingerem, pedig biztos voltam abban, hogy okádni fogok reggelre.

- Negyed kilenc.

- Többiek? - pontosabban: Minho? De az túl feltűnő lett volna.

- Seulgi és Chen a női mosdóban, az SNSD-s csajok felével, egy-két SuJu-s az öltözőkben, Joy-t azt hiszem, Yurival és Seohyunnal láttam a kabáttárolóknál, Jonghyun a büfében lóg le félig a hűtőről, Key felszívódott, Minho és Taemin egymáson horkolnak meztelenül a fiú vécében. A csapatom felét még keresem - magyarázta. Minho meztelenül?! Azonnal látnom kell. Megköszöntem a segítséget, és már be is nyitottam a fiú vécébe. Sajnos nem egészen az köszöntött, amire vártam. A szerelmem tényleg meztelen volt, de alig látszott belőle valami. Taemin ugyanis teljesen befedte őt, és még rájuk is volt terítve Minho inge. Az idősebbik hortyogott, a másiknak meg folyt a nyála. Csak bámultam tétlenül őket, és semmit nem tudtam összerakni. Mindenesetre odasétáltam a szerelmemhez, és adtam neki egy puszit.

- Nagyon jól csókolsz... én... szeretlek - suttogtam a fülébe. Ezek után elsiettem. Végülis sikeresen szerelmet vallottam neki, így megkönnyebbült a lelkem. Most már mind a ketten békében élhetünk. Talán én is el tudom őt felejteni, és talán ő is boldog lehet valakivel. Visszamásztam a kanapéra Suho mellé.

- Mondd, volt már olyan, hogy szerettél valakit, de ő csak egy barátként tekintett rád? - kérdeztem.

- Volt. És bár sosem jöttünk össze, remek barátok vagyunk. Te is engedd őt el, hogy boldog lehessen, mert ha nagyon magadhoz akarod láncolni a tudta nélkül, akkor elmenekül, amint rájön - magyarázta, mire halványan elmosolyodtam. Szerettem Minhot, de talán direkt maradtunk csak barátok... talán még várni kell azzal, hogy kapcsolatban lehessünk.

- Nem is tudtam, hogy ekkora bölcs vagy - mosolyodtam el. Suho csak vállat vont, és csendben vártuk a többiek ébredését. Egy ideig pedig beérem ezzel a csókkal.