Love Me Back~

Ezennel szeretném bemutatni az első nem BL/Yaoi oneshotom ^^ remélem, tetszeni fog :3

Újabb nap, újabb munka az SM Entertainment falain belül. Komótosan ballagtam be az épületbe. Amióta debütáltunk, minden más lett. Eddig Rookieként meg tudtam húzni magam valahol, vagy elbújtam az épület egy rejtett sarkában, és egyedül lehettem. Csak egy picit. Azonban ez megváltozott, és leader lévén felelősségel tartoztam a lányok után. Nem szerettem leader lenni. Minden vacak munka nekem jutott, mindenhova engem rángattak, és mindenért én voltam a hibás. Azt hinné az ember, hogy megéri ennyi pénzért, meg úgysem csinálunk semmit. Ez nem volt igaz. Nagyon nehéz munkánk volt, és díjaztam volna egy kevéske megértést a vállalattól.

- Noona! - egy mély hang zökkentett ki a gondolataimból, mire kissé megremegtem. Nem hittem volna, hogy valaki leszólít, általában mindenki túl elfoglalt. Lassan megfordultam, hogy megnézhessem, ki szólított, már amennyiben ez a bizonyos "noona" nekem szólt. Sajnos igen. A fiú sietett utánam, gyorsan kapkodva vékony lábait. Kissé elmosolyodtam rajta. Hófehér tornacipőben volt, fekete melegítő-együttesben, és az elmaradhatatlan baseball-sapkában. Arcán megjelent az a tipikus mosoly, mikor pedig beért, gyengéden megsimította a vállam.

- Mondjad, valami baj van? - egyből aggódni kezdtem, hátha valami probléma volt vele, vagy a bandájával...

- Csak gratulálni szeretnék az új albumhoz. Alig várom, hogy kijöjjön - arcán ott ragyogott az a gyermeki mosoly, amitől mindig elpirulok. Akármikor beszéltem vele, mindig hevesebben vert a szívem. Ő volt a tökéletes pasi. Legalábbis számomra. Csak álltam ott, mint egy bolond, és vigyorogtam. Ennyi telt tőlem a közelében. Kissé megijedhetett, ugyanis fürkészni kezdte az arcomat - Noona, minden rendben? - kérdezte, ezzel visszarepítve a valóságba.

- Persze - vágtam rá azonnal. Nagyon elvörösödtem - ne haragudj - még meg is hajoltam.

- Semmi gond - egy bíztató mosoly... amióta a vállalatban dolgoztam, mindig ő jött oda hozzám elsőnek. Ha fáradt voltam, akkor kávét hozott, ha fellépésem volt, akkor bíztató szavakat mondott, hogy ne izguljak. És persze, ő gratulált mindig először.

Kínos csend.

Hosszú, kínos csend.

Csak álltunk egymással szemben, én vöröslő arccal, ő engem tanulmányozva. A baj az volt, hogy mindenkivel így viselkedett, így nem éreztem magam kivételesnek, és tudtam, hogy ő nem úgy tekint rám, mint én rá. Csak egy barát vagyok. Nem több.

- Hyung! - ezzel felbukkant Taemin is, elrontva ezt a pillanatot. Talán örülnöm kellett volna, vagy megnyugodnom, de tudtam, hogy most megint eltűnik a képből.

- Mondd, Taemin-ah - neki is mosolygott, ezzel ismét egy tőrt döfve a szívembe.

- Jinki hyung keres. Próbálnunk kellene... - magyarázta a maknae, mire Minho bólintott.

- Azonnal megyek - válaszolta. A fiatalabbik fiú bólintott, és eltűnt pontosan ott, ahol felbukkant, Ő pedig felém fordult- Milyen az új tag?

- Aranyos. Szerintem jó csapat leszünk - igyekeztem nem dadogni, de sikerült. Megint. Annak ellenére, hogy fiatalabb volt nálam, képes voltam teljesen, tetőtől-talpig belézúgni.

- Az jó.

Ismét kínos csend. Szemeimmel a cipőmet bámultam jobb híján. Minho lesz az Mc. Minho. Choi Minho, az ember, akit szeretek. Ő fogja végigkísérni az albumunkat, ő lesz folyton a nyakunkban, hogy kiszedhessen valamit belőlünk. Nagyjából azóta szeretem, hogy a debütálásunkkor bemutatott minket a műsorában. Azon a napon, a szünetben szerettem belé, mikor nevetgélt mindenkivel, bohóckodott, és beszélt velünk. Csak ültem ott, és egyre többet akartam vele lenni. Azóta pedig minden nap, amikor látom, letörik a szívemből egy pici darab. Nem szeret, és nem is fog. Még beszélgetni sem tudunk rendesen, ennek ellenére mindig érdeklődik felőlünk. Néha Seulgit kapja el, néha Wendyt, nagyon ritkán pedig Joyt. Ebből is látszott, hogy nem én voltam neki a kiválasztott. Nem engem szeretett. Én viszont igyekeztem a közelébe kerülni, még a képeken is mellette álltam, hogy érezhessem az illatát. Hogy vele lehessek. Hogy legalább akkor érezzem jól magam.

- Key is pályázott az MC szerepre - nyögtem ki valamit. Már nagyon kellemetlenül éreztem magam, hiszen csak azért maradt itt velem, hogy beszélgessünk, pedig a fiúk biztosan le fogják harapni a fejét. Igen, ez is ő volt. Egyszer majdnem ellógott egy teljes próbát Amber miatt. Belé is lelket lehelt a szólóalbum miatt. Choi Minho egy szuper pasas volt.

- Igen, de szerencsére én kaptam meg. Ez már annyira hozzám tartozik, mint a rapp - magyarázta lelkesen. Szerette a munkáját, ezt pedig tiszteltem benne.

- És mi van a ti új albumotokkal? Mármint a koreaival. Készül? - ismét dadogtam. Biztosan feltűnt már neki is. Miért nem szól? Vajon egyértelmű neki, hogy szerelmes vagyok belé? Egyáltalán észrevette?

- Alakul, és szerintem nagyon jó lesz - kacsintott. Azt hiszem, elolvadtam. Imádtam őt. Egyre jobban.

- Abban biztos vagyok - zavaromban elnevettem magam. Remek, Bae Juhyeon, remekül csinálod... égesd csak le magad, komolyan.

- Köszi - csak mosolygott a nevetésemen. Minho mindig mosolygott emberként. Sztárként már igyekezett komolynak tűnni, de mostanában már az sem jött neki össze.

- Aztán, ha kell egy lány a klipbe, akkor szóljatok nyugodtan. Már profi vagyok - igyekeztem lenyugodni, de még mindig nagyon zavarban voltam. A kérésemre biccentett.

- Majd elválik, de csak akkor jöhetsz SHINee klipbe, ha én is mehetek Red Velvetbe. Bármelyikbe. Nyugi, nem csak miattam fogják nézni akkor a klipet, csak jól kell teljesítenetek.

- Ez gonosz volt - összefontam a karjaimat magam előtt, és eljátszottam a megsértettet, mire Minho sajnálkozóan megölelt. Kimaradt a szívverésem egy pillanatra, és teljesen lefagytam. Csak álltam ott, mint egy darab fa, és megállt körülöttem a világ. Azt kívántam, hogy ez a perc sose érjen véget, hogy maradjunk így, amíg világ a világ.

- Ne haragudj - mosolygott, majd véget ért a hatás. Elengedett, bennem pedig megint ott volt a reménytelenség

- S...semmi...semmi gond- dadogtam össze-vissza. Ha lehet, jobban zavarba kerültem, mint amilyenben voltam.

- Akkor megnyugodtam.

Megint el akartam olvadni tőle.

- Ennek örülök - nem akartam elhinni, hogy ennyire nem tudtam vele beszélgetni.

- Érdekes ez a szőkés-vöröses hajszín - Minho megjegyzésére azonnal felkaptam a fejem, bár kissé elszomorodtam.

- Nem tetszik? - nem volt erő a hangomban, így egyre halkultam. Nem tetszik neki a hajam. Biztosan gusztustalannak tartja ezt a színt, vagy albínónak tűnök...

- Nem rossz, csak érdekes. Meg tudom, hogy nem tehetsz róla, de neked a rózsaszín jobban áll - kacsintott a végrére. Megint el akartam ájulni tőle. Azt akartam, hogy szeressen, hogy mi is olyan dream couple legyünk, mint ő anno Sullival. Vagy mint most Baekyeon. Sőt, még azt is bevállalom, hogy Taeun, pedig ők tudtommal nem is jártak igaziból. Miért ne lehetne Minrene is? Vagy Mirene? Vajon mi lenne a shipnevünk? -Noona, megint elkalandoztál...

Megint megrázkódtam. Minho előttem integetett, aggódó tekintettel.

- Ne haragudj, kicsit fáradt vagyok - zavaromban megráztam a fejem. Ez kezdett egyre kínosabb lenni a számomra.

- Semmi gond, megértem. Azt mondtam, hogy neked a sötétebb, vagy a rózsaszín jobban áll - magyarázta türelmesen.

- Köszönöm - meghajoltam a bókok hallatán. Nagyon aranyos volt tőle.

- Nincs mit.

Ekkor valami az eszembe jutott. Arra gondoltam, hogy már nem tartogatom magamban az érzéseimet. Lehet, hogy imádom, meg istenítem, de így sosem fogunk egyről a kettőre jutni. Meg mit veszíthetek? Maximum visszautasít... amibe belehalnék, de egy próbát megért a dolog. Nagy levegőt vettem. Életemben először készültem bevallani az érzéseimet egy fiúnak. Főleg egy nálam fiatalabbnak, aki profibb, mint én, és tapasztaltabb.

- Figyelj, én szeretnék elmondani neked valamit - megint remegett a hangom, és egyre jobban izzadt a tenyerem.

- Mondd.

- Én... már egy ideje... szóval - csak makogtam. Mit mondhattam volna neki? Szeretlek, Minho-ah? Tudom, hogy fiatalabb vagy de akkor is? Ez mégis hogy hangzana?

- Choi Minho! - egy dühös leader trappolt oda hozzánk - Azonnal mész próbára! Nem most kell a szociális életeden javítani. Nyomás, mert a tanárok leszedik a fejünket. Jaj, szia Irene-ah - üdvözlésképen intett egyet, majd visszatért Minhohoz. Így legalább nem égettem le magam totálisan előtte...

- Azonnal megyek, csak noona szeretett volna valamit mondani - Minho igazi profiként hűtötte le a leaderjét. Onew csak fújtatott egyet.

- Ott várlak - mutatott az egyik pontra. - Maximum két perced van. Ne haragudj, Irene-ah, el kell rabolnom - ezzel odament, ahova kijelölte magának a várakozási helyet.

- Szóval, mit szerettél volna? - fordul vissza hozzám Minho.

- Csak azt, hogy egy ideje szer... - itt inamba szállt a bátorság. Nem bírtam kimondani - szeretek SHINee-t hallgatni - ez volt az egyetlen mentségem. Nem tudtam neki szerelmet vallani, ahhoz túl gyáva voltam.

- Köszönjük - meghajolt, mintha erre számított volna - viszont most tényleg rohanok. Majd még beszélünk, szia! - elsietett, meg sem várva a reakcióm.

- Szia - suttogtam utána. Ahogy távolodott, úgy fájt egyre jobban a szívem.

Aztán megindultam. Egyre gyorsabban és gyorsabban rohantam a Red Velvet öltöző-pihenője felé. Egész testemben remegtem, még csak fel sem mertem nézni, csak siettem a szobába az ösztöneimre hagyatkozva. Szinte berontottam az ajtón, és leültem az első üres székre, ami az utamba került. Tekintetem összetalálkozott a tükörképemmel. Fel sem tűnt, hogy sírtam. Sírtam, mert az ember, akit szerettem csak barátként tekintett rám, és sírtam, mert tudtam, hogy sose lehetünk egy pár...

- Unnie, minden rendben?- Yeri, az új tag odasietett hozzám, és gyengéden megsimogatta a vállam, de én csak a fejemet ráztam.

- Elegem van - összeszorult a torkom. Tényleg elegem volt. Ha fiatalabb lettem volna, akkor még talán lett volna esélyem, de így...

- Semmi baj, unnie - Joy leguggolt hozzám, és átölelt. Megszorítottam, és a vállán sírtam tovább.

- Kitalálom, Choi Minho - lépett oda Wendy is. Hozott magával egy széket, arra varázsolta fel valahogy  Sooyoungot, aki egy percre sem engedett el. Csak bólogattam, legalábbis próbáltam, de már az sem ment.

- Mi van vele? - Yeri még nem volt beavatva a szerelmi életembe, amit annyira nem is bántam, de már mindegy volt...

- Fülig szerelmes belé - ekkor bukkant fel Seulgi is egy kis csokival -tessék, unnie, vegyél.

Képtelen voltam megmoccanni, így végül ő adott a számba egy kockát.

- De unnie idősebb, nem? - faggatózott tovább a kislány. Joy bólintott.

- De. Ez csak egy szám, nem több - simogatni kezdte a hátam. Még nagyon sokáig sírtam a vállán, mire elengedtem őt.

- Egyébként beszélgettetek? - Seunghwan vett egy kockát Seulgi csokijából.

- Wendy-ah, ez az én csokim - nyafogott amaz, de most mindenki rám figyelt.

- Leszólított, hogy... gratulálhasson... és beszélgettünk... majdnem... majdnem szerelmet... vallottam... neki - kissé elszégyelltem magam. Sosem hittem volna, hogy majd nekem kell kezdeményezni... nem mellesleg még mindig a sírás határán álltam.

- Mit csináltál? - a lányok mind összenéztek, mire kicsit határozottabban megismételtem.

- Majdnem szerelmet vallottam neki. Már untam ezt a helyzetet. De nem volt erőm hozzá... azt hiszem, csak epekedem érte életem végéig. Majd hozzámegyek valakihez, akit nem is szeretek, ő meg boldog lesz a szerelme mellett... de amíg ő az... addig nekem is annak kellene lennem... de nem megy... ennyire önző lennék? - érdeklődve pillantottam fel, de csak megrázták a fejüket, mire egy picit sikerült elmosolyodnom.

- Köszi, lányok.

Ezek után még lelkiztünk. Mindent kibeszéltünk, még a megbeszélést is, ahonnan jöttem. Lassan csak eltelt az idő, és a végére egészen jól éreztük magunkat. Nevetgéltünk, beszélgettünk, játszottunk.

- Kimegyek vécére - álltam fel, mire Joy automatikusan felpattant.

- Megyek veled - kacsintott, azzal elindultunk a mosdó felé. Félúton láttam, ahogy Minho és Krystal ökörködtek valamin, sőt, a csajszi még puszit is kapott, amitől kifacsarodott a szívem. Igyekeztem nem tudomást venni róluk, de nem ment. Minden erőmet összeszedve haladtam, de még így is legurult egy könnycsepp. Szerencsémre nem láttak, így nyugodtan be tudtam menni a mosdóba. Azonban amint bejutottam, megint sírni kezdtem. Sooyoung persze megpróbált vígasztalni, de nem tudott. Járni akartam Minhoval, de neki csak egy barát voltam, mint mások is az SM-ből. Nem több. Egy kollega, egy munkatárs, egy barát. Nekem pedig ő volt a mindenem...