The Bitch of Us 6.

Egy darabig csak néztem utána, végül leültem a fal mellé. Utál. Onew utál, és jogosan. Én is utáltam magamat. Hogy lehettem ilyen szemét vele? Pontosan olyan lettem, mint Key. Pedig ettől féltem. Féltem, hogy Onew is megcsal, mert senki nem szeret eléggé ahhoz, hogy hűséges legyen hozzám. Mondjuk ez kölcsönös… volt… de mostanában tényleg tartósabb kapcsolatot akartam. Erre tessék. Megcsaltam az embert, aki feltámasztott a sírból, aki hatására még volt kedvem élni… egy utolsó patkány voltam.

 - Megvagy – hallottam meg az ismerős hangot, de rá se hederítettem.

 - Hagyj magamra. Egyedül akarok lenni – morogtam, azonban nem adta fel. Minden erejét összeszedve felrángatott a földről.

- Ne ülj a hidegben, kérlek. Onew mondta, hogy szakítottatok.

- Igen. Remélem, örülsz – rá se pillantottam, de nem is kellett. Ugyanúgy ácsorgott mellettem tovább. Ő is a földet nézte, meg én is.

- Nem akartam. Csak… ott volt neked Jonghyun, Key, Onew, engem meg semmibe vettél. Mintha nem lennék elég jó neked. Ne haragudj. - Ne haragudj… olyan sokszor mondjuk, hogy már jelentéktelen mondattá alakul lassan az emberiség számára. Én is ezt mondtam Jonghyunnak, majd Key nekem, aztán én Onewnak, most pedig Taemin mondja nekem.

- Nem haragszom, hiszen az én hibám is volt. Csak el kellett volna küldenem téged, vagy otthagyni egyedül. Mégsem tettem – sóhajtottam lehangoltan. Nem tudtam mihez kezdjek. Ismét a létra legaljára kerültem.

- Igaz, de most szingli vagy – vont vállat. Értetlenül emeltem rá a tekintetem.

- És? – kérdeztem értetlenül.

- Hát, most van esélyem, hogy velem legyél – vont vállat, de közben reménykedve szemezett velem.

- Taemin, most dobott ki Onew miattad öt perce, szerintem hanyagolj most ilyen témákkal – förmedtem rá, de még mindig nem ment el. Helyette odafészkelte magát mellém, és megcsókolt. Olyan szenvedélyesen, hogy lent megint éledezni kezdtem.

- Szerintem, inkább menjünk el valahova – nyalt végig a nyakamon, utána felállt és felhúzott engem is. A dorm helyett az autóhoz mentünk.

Taeminnel végül egy hotelban kötöttünk ki. Érdekes gyerek volt. Komolyan nézett pornót, nem csak heccből mondogatta. Érdekesebbnél érdekesebb pózokban csináltuk. Persze, először nem akartam, de végülis elég jó volt Taeminnel az első, így hagytam magam a kísértésnek. Már nem tudtam mit veszíteni. Órákkal később lihegve feküdtünk egymás mellett, Taemin hozzám bújva.

- Tudod, nem lehet véletlen, hogy minket shippelnek a Jongkey után a legtöbben. Ők együtt vannak, mi miért ne lehetnénk? - kérdezte, miközben egy csókot hintett a nyakamra.

- Nem tudom, de nem lenne pofám most beállítani a srácokhoz, hogy együtt vagyunk. Én szerettem Onewt, sőt, még most is szeretem…

- Kidobott Minho! Felfogtad, hogy nem vagytok együtt, mert megcsaltad velem? – kérdezte kisé ingerülten.

- Persze, hogy felfogtam – motyogtam az orrom alatt.

- Akkor jó – túrta a mellkasomba a fejét. Lomhán átkaroltam, de messze nem éreztem romantikusnak a helyzetet. Inkább újra olyannak éreztem magam, mint Jonghyun előtt. Aki csak kihasználja a másikat egy kis jó szexért.  – Én szeretlek Minho, neked is menni fog – puszilt meg, majd visszabújt. Nem voltam biztos benne, hogy menni fog, de igyekezni akartam. A gond az volt, hogy egy szikraszemnyi szerelmet sem éreztem iránta. Semennyit. Így pedig nehéz valakibe is beleszeretni.

Reggel Taemin ficergésére ébredtem, amikor a telefonján próbálta kikapcsolni az ébresztőt. Este beállítottuk hajnali négy órára, hogy előbb hazaérjünk, mint a többiek felébredjenek. Félkómásan ültem be a volán mögé, és csak remélni tudtam, hogy egy darabban haza tudom vinni az autót.

Egész úton csendben voltunk, és a dormban is csak bevágódtunk az ágyunkba aludni.

Hamarosan azonban megint fel kellett kelni. Nagyokat ásítva vánszorogtam ki a konyhába.

- Choi, mind a négyen tapasztaltuk már hibátlan tested minden egyes apró csodáját, de megtennéd, hogy reggeli közben nem mászkálsz egy szál alsóban? - ez természetesen Key volt. Igen, sejtettem, hogy Onew mindenkinek elmondta, hogy megcsaltam Taeminnel. Az asztal főhelyén foglalt helyet, egyik oldalán Key, másikon Jonghyun, az omma mellett pedig Taemin. Így kénytelen voltam a legjobb haverom mellé ülni.

- Hol voltatok az este? - kérdezte Onew.

- Kivertelek a fejéből - Taemin hevesen reagált a kérdésre, aminek hatására mindenki felnézett - nem mintha közöd lenne hozzá. Felnőtt emberek vagyunk, tudunk magunkra vigyázni... papi...

- Taemin elég legyen - szóltam rá a tőlem telhető legnagyobb nyugodtsággal. Nem akartam, hogy ilyen hangnemben beszéljen vele.

- Most mi a bajod? - kérdezte csalódottan.

- Onew a leader, joga van tudni hol vagyunk, vagy voltunk. Ő tartozik felelőséggel irántunk - magyaráztam meg a dolgot, de már minden kedvem elment a reggelitől.

- A szobámban leszek- jelentettem ki, és már indultam is.

- Egy óra...

- Egy óra múlva indulunk az új számot felénekelni. Tudom - vágtam megint bele Onew mondandójába, csak most egyikünk sem nevetett rajta.

- Jövök én is - futott felém mosolyogva Taemin, kezét összekulcsolva az enyémmel.

Nagyon kellemetlenül éreztem magam, de bele kellett törődnöm, hogy Taemin hozzám nőtt.

- Ezt nem kellett volna - mondtam neki, amint lehuppantam az ágyamra.

- Téged is idegesített, nem? Figyelj, én bírom őt, de úgy bánik veled, mint a tulajdonával. Nem vetted észre? Minho, Onew nem illik hozzád - magyarázta. Én semmit nem vettem észre ebből a kihasználásból, de egy külső szemlélő biztosan jobban látta. - Most mindenért beléd fog kötni, de majd megvédelek - ezzel megint megcsókolt.

A következő napok érdekesen teltek el. Onew hozzám sem szól, csak lecseszett, ha valamit rosszul csináltam. Taemin ilyenkor egyből a védelmemre kelt, ami részben idegesített, mert meg tudtam volna védeni magam, másrészről viszont aranyos gesztus volt tőle.

A napok teltével egyre jobban kezdtem megszokni a maknae jelenlétét. Majdnem minden szabadidőnket együtt töltöttük, esténként pedig jókat szeretkeztünk. Szerelmes még nem voltam belé, de szerintem már kezdtem érezni iránta valamit. Hiányzott, ha nem volt a közelemben.

- Minho, elmegyünk valahova enni? Megkívántam a pizzát - nézett rám reménykedő arccal.

- Persze - egyeztem bele mosolyogva. Gyorsan elkészültünk majd a nappaliba mentünk, a cipőnkért.

- Hova mentek? - kérdezte Onew, olyan nemtörődöm stílusban.

- Pizzázni. Van valami ellenvetésed? - vonta kérdőre flegmán Tae. Onew felnézett, de nem mondott semmit.

- Nincs, menjetek - vont egyszerűen vállat. Taemin megfogta a kezem, és az ajtó felé invitált. Felhúztuk a cipőnk és a kabátunk, aztán otthagytuk a többieket.

Kivételesen ő vezetett, ami kissé szokatlan volt, de hagytam. Úgy voltam vele, hogy amíg nincs halálfélelmem, addig vezethet más is. Taemin végül egy remek, igazi olasz pizzériánál állt meg. Bementünk. Mindkettőnkön álruha volt, így senkinek nem volt gyanús, hogy a híres 2min páros randizott. Legalábbis nem tűnt fel nekik. Taeminnel kikértünk egy nagy pizzát. Imádtunk enni, meg sem kottyant nekünk a rengeteg szelet, közben pedig remekül elbeszélgettünk. Néha úgy éreztem, hogy teljes összhangba kerültünk.

Amivel kicsit mégis felbosszantott az az volt, hogy nem engedte, hogy én fizessek. Márpedig én utáltam, ha helyettem fizetnek. Legalábbis akkor, ha egy kapcsolatban én voltam a domináns fél. Ezen kicsit duzzogtam, de beletörődtem.

- Nem haza megyünk? - kérdeztem az autóban ülve, mikor egy ismeretlen útra kanyarodtunk rá.

- Veled akarok lenni kettesben - válaszolta cukin mosolyogva. Kissé megijedtem, mert az utat még lámpák sem világították meg. Mondhatni teljesen elhagyatott volt.

- Taemin... - kezdtem bele, de ő hirtelen megint lekanyarodott egy földes útra, majd pár méter után megállt. Kikapcsolta a biztonsági övét, majd felém fordult és megcsókolt.

- Mindig is ki akartam próbálni, hogy milyen autóban csinálni - kezdte el szívogatni a nyakam, de én teljesen ledöbbentem az előbbi kijelentésén. Autóban szexelni...

Természetesen belementem a játékba.

 

- Choi Minho és Lee Taemin! Én értem, hogy imádtok enni, de mi lenne, ha egy pizza elfogyasztása nem négy órán át tartana? - Onew ezzel fogadott minket. Elismerem, tényleg nem volt jó ötlet hajnali negyed egykor hazaérni, de hihetetlen, hogy csak azért virrasztott, hogy leszidhasson minket.

- Mást is csináltunk - kelt a védelmemre Taemin. A leader felvonta a szemöldökét.

- Rendben. Akkor menjetek fürdeni, és aludni, mert holnap próba van. Ja, és Taemin, díjaznám, ha a közeljövőben nem úgy beszélnél velem, mint egy kutyával - ezek után elvonult a szobájába.

- Vén szatyor - mormogott Taemin. Lassan bement ő is zuhanyozni, nekem pedig hirtelen hiányérzetem lett. Olyan magányosnak éreztem magam... azonnal bementem utána a fürdőbe. Nagyon örült nekem, szinte extázisba került. Taemin olyan volt, mint a másik felem.

 

- Úgy szeretlek Minho – bújt szorosan mellém Taemin az ágyban.

- Én is szeretlek. Bár kicsit sokáig tartott tudom, de nehezen ment. Nem gondoltam, hogy egyszer veled leszek majd együtt – mondtam puszikkal kísérve a vallomásom. Azt hittem nehezemre fog esni majd, elmondani neki, de tévedtem. Úgy éreztem, hogy, habár még bántott a dolog, amit Onewval tettem, de Taeminnek hála, nem zuhantam megint magamba. Neki köszönhettem, hogy teljesen jól éreztem magam. Szerettem vele lenni, ölelni, csókolni, hallani a hangját és látni a cuki kis pofiját.

- Nem késtél el semmivel, a lényeg, hogy most már te is tudod, hogy én, kellek neked – mosolygott édesen.

- Így van – húztam teljesen magamhoz, hogy minden porcikáját érezhessem.