A Minific ezen fejezete:18 +
Két év. Rekord. Még sosem voltam
együtt valakivel két évig. Nem is értettem, hogy miért nem Jinkihez fordultam
először. Komolyan. Ő volt a tökéletes pasi a számomra.
- Ne! Ez fáj! - visítottam, mikor
megint a fejemhez vágta a párnáját.
- Mássz le rólam! - ordított ő is,
folyamatosan ütlegelve, de nem hagytam magam. Felkaptam a saját párnámat, és
csapkodni kezdtem. Teljesen olyanok voltunk, mint az ovisok. Nem foglalkoztunk
olyan aprólékos dolgokkal, hogy a többiek gyerekesnek tarthatnak minket.
Szerettük egymást, és ezen semmi sem változtatott.
A két év alatt a srácokkal is
kibékültem. Jonghyunnal megint a legjobb haverok lettünk, Keyvel pedig… hát
elszórakozunk egymás társaságában. A lényeg az, hogy helyre állt a rend. Vagyis
csak majdnem. Taeminnel ugyanis nem stimmelt valami. Egyfolytában kerülte a társaságom,
bunkón válaszolt, sőt, néha még belém is jött. Ha megkérdeztem mi a baja, csak
egy semmivel válaszolt. Senki nem értette mi ütött belé, éppen ezért, nem is
foglalkoztunk vele annyira. Majd megbékél.
Onew-val rengeteg dolgot csináltunk
már együtt, de mindig volt új ötletünk. A legeslegújabb szerzeménye az volt,
hogy az egyhetes szünetünkből, négy napot töltsünk el a hegyekben. Más inkább a
tengerpartra ment volna, de nem, mi a hegyekbe megyünk meglátogatni a Jetit, és
a mínusz harminc fokot, hogy befagyjon a fenekünk. Tetszett a program.
- Nem - kiáltottam, mire lelökött
magáról.
- Choi Minho! Ha pisilni kell,
akkor pisilni kell, és nem az a megoldás, hogy a húgyhólyagomon ugrálsz -
mormogott mosolyogva, utána kirohant a fürdőbe. Mosolyogva néztem utána. Onew
nagyon aranyos és odaadó srác volt. Bár a párnacsatát mindig komolyan vette.
Azaz... túl komolyan. Most is megvert. Egy darabig még elmélkedtem, utána
lementem a kandallóhoz tüzet rakni. Kezdtem fázni. Onew a kanapén ücsörgött,
teljesen egy másik világban szerepelve.
- Minden rendben? - érdeklődtem.
Valószínűleg megzavartam a gondolatmenetéből. Ijedten kapta fel a tekintetét.
- Persze, csak gondolkoztam -
mosolyodott el. Lehuppantam mellé, fejemet a vállára tettem.
- Taemin? - tudtam, hogy ő Onew
baja. Hiszen a pasim felelősséggel tartozik érte is, de a maknae elhagyja
magát... nagyon...
- Ki más? - sóhajtott - nem értem,
hogy mitől ilyen. Tudom, hogy felnőtt, de ez túlzás. Nem teheti tönkre a
bandát...
- Nem is fogja, most csak biztos
valami szerelmi gondja van. Majd helyrejön – próbáltam megnyugtatni, amit egy
halvány mosollyal helyeselt.
- Igazad van, inkább élvezzük ki
ezt a pár napot itt fent. Olyan szép a kilátás, és a levegő is sokkal jobb,
mint a városban. De ezt a hideget nem szeretem – rázkódott meg, ahogy a
hőmérsékletre gondolt. Hát igen, a hegyekben, még a házakban is nehéz volt
meleget tartani, hiába dobáltam félóránként fát a tűzre. Kint pedig, mínusz
tizenöt-húsz fok között mozgott a hőmérséklet.
- Majd felmelegítelek – pusziltam meg.
- Neked mindig ezen jár a fejed? –
kérdezte perverz vigyorral az arcán.
- Nem értem miről beszélsz. Én arra
gondoltam, hogy felöltözünk, és kimegyünk szórakozni kicsit a hóba. De a te
ötleted is megfelel nekem – kacsintottam rá, de ő csak felállt, és a
bőröndjében kezdett kutakodni.
Fél órával később, már kint
dögönyöztük egymást a térdig érő hóban. Elég erős vagyok, de a zord körülmények
nekem is megnehezítették a dolgomat. Emiatt ahányszor a földre küldtem Onewt,
vele együtt estem én is. Izgalmas volt, az már biztos.
-
Építsünk hóembert! – kiáltott fel mellettem, és már gyúrta is az első
gömbőcöt.
- Rendben – álltam neki én is.
közben adtunk egymásnak pár hógolyót, nehogy gyorsan megunjuk az építkezést. Néha arcon talált, olykor én is őt,
így a végére vörös fejjel, beázott ruhákkal, vacogva fejeztük be az építést. A
hóember nagyjából akkora lett, mint Jonghyun. Azaz törpe.
- Hozok neki nózit, meg sálat, hogy
ne fázzon - azzal beszaladt a házba a cuccokért. Addig is befejeztem a
hóembert. Még hajat is csináltunk neki. Jinki visszajött, kezében az ígért
dolgokkal.
- Kezdhetjük? - kérdezte, miközben
a kezembe nyomta a széndarabokat. Mosolyogva nyomtam egy puszit az arcára.
- Szeretlek.
- Én is téged.
- Sziasztoook – üvöltöttük el
magunkat, amikor beléptünk a dorm ajtaján.
- Sziasztok – köszöntek vissza
mind, kivéve Taemint.
- Cuccoljunk ki gyorsan – javasolta
a leaderem, és már mentünk is a szobánkba. A szennyeseket bevágtuk a kosárba, a
tiszta ruhákat pedig a szekrénybe. Miután végeztünk, kimentünk a konyhába
elfogyasztani a vacsorát, amit Key főzött. Még mindig imádtam az ételeit. Evés
közben elmeséltük mit csináltunk, utána ők is. A Jongkey páros az egész hetet
végigvásárolták, Taemin meg a szüleinél volt látogatóban.
Két nap múlva visszaállt a rend.
Mindenki elkezdte csinálni a dolgát. Onew, Jonghyun és Key egy műsorba mentek,
Taemin és én otthon maradtunk. Részben örültem, hogy nem kellett mennem, mert
semmi kedvem nem volt hozzá, de azért rosszul is éreztem magam, hogy Taeminnel
maradtam. Csendben ült a kanapén, kapcsolgatva a tévét. Nem tudtam, hogy mit
csináljak vele, így végül hosszas vacillálás után leültem mellé.
- Mi a baj? - kérdeztem, de csak
megvonta a vállát.
- Mit érdekel az téged? - morgott.
Esküszöm, most kamaszodott.
- Minnie, ez így nem mehet tovább.
Nem eszel, nem iszol, kezdesz folyton kimerülni. Mi a baj? Kérlek, mondd el -
igyekeztem minden aegyomat bevetni.
- Szerinted ronda vagyok? - Kikerekedett szemekkel néztem rá, és nem
értettem mi a baja, hogy ilyet kérdezett.
- Mi? Dehogyis. Nagyon helyes srác
vagy, meg kedves is – válaszoltam neki őszintén.
- Akkor miért? Miért nem jöttél
össze velem? Végigmentél az egész bandán, de rám nem is néztél. Vagyok olyan
jó, mint Key, sőt talán jobb is. Én is tudok őszintén szeretni – hajolt bele az
arcomba úgy, hogy már csak pár centi választott el minket. Ösztönösen húzódtam
egyre hátrébb, de ő jött felém. Amikor pedig nem volt hova menni, akaratosan
kezdett el csókolni. Az elején próbáltam eltolni magamtól, de megadtam magam.
Hagytam, hogy elragadjon a vágy, ezért már akkor sem ellenkeztem, amikor
ujjaival a hajamba turkált. Végigdöntött az ágyon, mély, édes csókba rántva
engem. Kezeimet ösztönösen a derekára tettem, és szinte megőrültem, mikor a
puha porcelánbőréhez értem. Taemin levette magáról a felsőt, az enyémet pedig
felhúzta. Erotikusan végignyalt a hasamon, miközben kezével elérte, hogy a
fenekét fogdossam. Gyengéden a nyakamba harapott, hangosan nyögdécselve. -
Lovagolni... akarok... Minho - lihegte, miközben egyre jobban igyekezett
kigombolni a nadrágomat. - Rendben - válaszoltam. Ráharaptam a puha nyakára,
szívni kezdtem, közben egy pillanatra sem hagytam abba a fenekének mardosását.
Lassan leszenvedte rólam az összes textilneműmet. Utána pedig vetkőzni kezdett
maga is. Ilyen erotikus mozgást már régen láttam utoljára, akkor is
sztriptízbárban. Taemin mozgása kiváló volt, de hirtelen abbamaradt.
Felpattant, és elrohant. Kíváncsian néztem utána. Hamarosan pedig felbukkant
egy óvszerrel, valamint egy síkosítóval a kezében. Visszamászott felém, és
folytatta a vetkőzést. Egyre keményebb voltam ott lenn, főleg, hogy ismertem
Taemint. Bevállalós volt, pont, mint én. Remek lelkitársak. Meztelenül kissé
megemelkedett, hogy beleférjenek az ujjaim a fenekébe. Először csak egy, majd
egy újabb. Taemin szűk volt, ami még izgatottabbá tett. Ollózni kezdtem, amikor
felsóhajtott, majd ezek a sóhajok nyögésekbe mentek át. Behelyeztem a harmadik
ujjamat is. Egy hangosabb sóhaj következtében megint ment az ollózás. A maknae
pedig hangosodott.
-
Choi Minho, csináld már végre! – nyögte kéjesen. Nem gondoltam volna, hogy
ennyire szexi is tud lenni. Mindenféle válaszadás nélkül, kihúztam az ujjaimat,
és felhúztam az óvszert, amit hozott. Befészkeltem magam a lábai közé, de nem
csináltam semmit, csak néztem. Teljesen elbűvölt, ahogy a vággyal teli
szemeivel könyörgött, hogy hatoljak belé. Akartam őt, nagyon. Legszívesebben
vadul szeretkeztem volna vele, de az ösztöneimre hallgatva, inkább a lassú,
érzéki mellett döntöttem. Emiatt óvatosan hatoltam belé, először csak a
makkommal. A kis Taemin arca, már ettől eltorzult, és erősen markolt bele a
takaróba. Látva ezt a fájdalmat kiülni az arcán, megálltam, és vártam, hogy
jelezzen. Nem akartam neki fájdalmat okozni. Nem voltam belé szerelmes, de a
barátom és a bandatársam volt, ezért vigyáznom is kellett rá.
- Jobb már? – kérdeztem halkan
suttogva, hasát simogatva.
- Igen, folytathatod – suttogta,
még mindig kicsit meggyötört arccal. Lassan, finoman haladtam egyre beljebb, de
Minnie már nem vágott olyan borzalmas arcot, csak néha felszisszent. Amikor
teljesen benne voltam, megálltam, és hagytam, hogy szokja az érzést.
-
Ez... ez nagy... volt - lihegte. Szerintem hatszor megbánta, hogy rám mászott,
de már késő volt. Egyre gyorsabban és gyorsabban kezdtem mozogni benne. Szűk
volt, ami jobban felizgatott. Csodálatos érzés töltött el, ráadásul egyszerre
mozgott a testünk minden egyes apró sejtje, tökéletes összhangot alkotva ezzel.
Minnie a derekam köré fonta a lábait, miközben karmaival a hátamba
kapaszkodott. Egyik kezemmel rámarkoltam a fegyverére, azt kezdtem húzogatni,
ezzel egyre hangosabb nyögéseket kibocsájtva belőle. Ezután elfolytam. Taemin
kissé megkönnyebbült, ezt pedig a kezembe kerülő fehér folyadék jelezte. Még
kivertem a maradékot, utána kibújtam belőle. Lihegve csúsztam le a kanapén, de
a maknaet valahogy megint az ölemben találtam.
- Ezzel nincs vége. Megint - megcsókolt. Nem volt mit tenni. Nekiálltunk
egy újabb menetnek.
- Ezt nem kellett volna – sétáltam
fel-alá a szobában. Taemin némán figyelt. – Megcsaltam a pasimat. Tuti
szakítani fog velem – fogtam kétségbeesetten a fejem. Szerettem Onewt, nem
akartam, hogy kidobjon, nem tudtam volna elviselni.
- Ne parázz már, nem fogja megtudni
– nyugtatott Taemin, de nem járt sikerrel.
-
Megjöttünk! – hallottam Jonghyun hangos kiáltását a bejárat felől.
Mindketten lesétáltunk, Onew pedig egy érzéki csókkal köszöntött. Újra
felerősödött a bűntudatom. Még visszacsókolni sem tudtam.
- Valami baj van? – kérdezte
gyengéd hangon, én pedig majdnem elbőgtem magam ott helyben. Ránéztem Minniere,
aki vigyorogva cseverészett Key-vel.
- Csak… le kell ugornom a boltba –
siettem ki az ajtón, majd le a lépcsőn. Az első sarokig meg sem álltam.
Egy önző, bunkó, undorító embernek
éreztem magam, de közben újra, és újra megjelentek a Taeminnel eltöltött
percek. A vékony, kis törékeny teste, a vággyal teli szemei. Ezek a képek miatt, erősen a falba vertem az
öklöm, hogy észhez térítsem magam.
- A bolt egy kicsit messzebb van,
Minho – szólalt meg mögöttem Onew, amitől megugrottam egy kicsit.
- Sajnálom, én nem akartam –
öleltem magamhoz, erősen szorítva, mert féltem, hogy elveszítem őt.
Nem akartam őt elengedni, csak
szorítottam őt magamhoz.
- Minho, mi a baj? – kérdezte, ezzel még
jobban belevésve az amúgy is fájó tőrt a szívemben. Olyan figyelmes volt, és
kedves, és odaadó… én meg…
- Egy szörny vagyok. Ugyanolyan
mocskos dög, mint Kibum – suttogtam. Bevallom, küzdöttem a könnyeimmel.
- Ez nem vicces. Na, mi a baj? –
megsimogatta a vállam, de csak szorítottam őt magamhoz. Úgy éreztem, hogy ha
elengedem, akkor örökre elveszítem. Azonban olyat tett, amin meglepődtem.
Eltolt magától. Még soha az életben nem tett ilyet. – Mi a fene bajod van,
Minho?! Te nem vagy ilyen.
- Megcsaltalak – suttogtam letörten.
- Mi? – kérdezte hitetlenkedve,
hatalmasra kerekedett szemekkel.
- Bocsáss meg Onew, kérlek.
Elvesztettem az irányítást magam felett. Taemin letepert, én pedig… a francba
is nem ellenkeztem. Vonzott a teste, de utána megbántam. Esküszöm – hadartam
kétségbeesetten, mert egyre messzebb lépett tőlem. – Onew…
- Nem, nem érdekel Minho. Értem… két év sok idő, meguntál, ezen nincs
mit szépíteni.
- De, én szeretlek Onew, nem
akartalak megcsalni – kérleltem őt, de látszott, hogy feleslegesen erőltetem
magam.
- Én is szeretlek, de ezt nem tudom
megbocsájtani – fordított nekem hátat, és visszament.
Taemin megmondja xd végigmentél az egész bandán de rám se néztél xxxdd
VálaszTörlésHát tudtam hogy ez lesz és olyan szomorú lettem :( onewval mi lesz most? :'(
Igen, a Taemin rész már az elejétől így lett tervezve. :) még 2-3 fejezet lesz, azokat szeretnénk kipakolni a jövőhéten. Természetesen mindenki sorsát végig lehet majd nézni, és reméljük, tetszeni fog :) köszi, hogy írtál ^^
VálaszTörlés