.

.

2015. december 9., szerda

Ten Years Later



 Ezzel a kis szösszenettel szeretnék boldog születésnapot szeretnék kívánni a kicsi ultimate biasomnek, aki most lett 25 éves <3




- Naeun! Megint nincs meg a rohadt alsónadrágom!
- Talán ha nem egyet hordanál az év háromszázhatvanöt napján, akkor nem kellene keresgélni! – jött a válasz. A férfi felsóhajtott.
- Nem csak egy alsónadrágom van! – ordította ki. Hallotta, hogy a nő elindult felé. Lépései egyre biztosabban kopogtak a parkettán, majd kinyílt az ajtó. A csinos, takaros hölgy belépett rajta, kezében a frissen mosott alsónadrággal.
- Nem, mi? Tegnap este mostam ki. Mi lenne, ha nem lennél ilyen rohadtul lusta, és nekiállnál munkát keresni? Már két éve mást se csinálsz, csak mereszted a valagad itthon. Amióta a SHINee felbomlott, rendes munkád sincs! Mi lett a szóló énekesi karriereddel? Mi? Igazán folytathattad volna, de nem! Neked fel kellett bontanod minden szerződésed, ugye?! Nézd meg, hogy hol tart Jonghyun haverod! Nézd meg! Ő a legnépszerűbb koreai énekes! Kibum modell, Jinki új bandát kapott. És te? Te hol vagy? Most azonnal húzz munkát keresni! Meguntam, hogy csak én hozok haza pénzt! Milyen felelőtlen, utolsó dög vagy te? - hisztizett, csakúgy, mint mindig, a nap huszonnégy órájában. Igaz, hogy az APink még mindig megvolt, igaz, hogy Naeun még mindig a tagja volt, de neki akkor is hisztiznie kellett.
- Ezt már megbeszéltük. Nincs több zenei munka - sóhajtotta a férfi unottan. Ehhez már hozzászokott. Mindennap megkapta ezt a kérdést, és mindennap válaszolt is rá.
- Máshoz meg nem értesz. Viszont rossz példát mutatsz a gyerekeknek, szóval ha más nem, takarító legyél. Komolyan mondom, hogy amióta az a bunkó paraszt kilépett a bandátokból, nem vagy önmagad! Tíz és fél éve felszívódott!
- Ne hívd már így! - Taemin idegesen felordított. Fájt neki. Nagyon fájt, hogy a titkos szeretője egyik reggel már nem volt a dormban. Csupán egy levelet hagyott maga után. Amire annyit írt, hogy felbontotta a szerződést. Semmi mást. Aztán meg eltűnt. A mobilján nem lehetett elérni őt, az e-mailokra nem válaszolt. Mintha megszűnt volna ez az ember. Emiatt pedig Taemin úgy érezte, hogy kiszakadt belőle egy darab. Már számtalanszor lejátszotta, hogy hogyan fog találkozni egykori szerelmével. Már tudta, hogy először fel fogja pofozni, aztán megcsókolja. Éhezett Minho csókjaira. Egyszerűen mindent megtett volna, hogy szerelmét újra magában érezhesse.
- Miért? Nincs igazam? - Naeun felvonta a szemöldökét, Taemin kezei pedig ökölbe szorultak. Utálta a feleségét. Egyszerűen ki nem állhatta. Csak azért vette feleségül, mert Naeunnek sem volt senkije, meg neki se, aztán legyenek egyedül kettesben. Meg az elején kedvelte a lányt, mint egy barátot. Csak az évek során Naeun elsárkányosodott. Taemin azon a véleményen volt, hogy ez női dolog. Azonban tévedett. Igazából Naeun féltékeny volt, hogy férje nem őt szerette, hanem Choi Minhot. Egy embert, aki szó nélkül lelépett tíz éve. Miért szerette még mindig őt?!
- Nincs - mordult fel az egykori maknae. Felvette a legjobb nadrágját, amin nem talált lyukat, meg egy fehér inget.
- Menj a munkaközvetítőhöz, és amit találnak, azt elfogadod. Világos? Ha takarítónői, akkor az - a feleség megigazította ura gallérját.
- Milyen nap van ma? - ellökte a kezeket. Nem kért Naeun segítségéből. A nő reménytelenül felsóhajtott.
- December kilenc.
A válasz hallatán Taemin elnyúlt a puha franciaágyon a feleség nagy megdöbbenésére.
- Akkor ma nem megyek. Piros betűs ünnep van.
- Na jó, most lett belőled elegem, Lee Taemin! Kifogás mindig van, mi? Tegnap sem mentél, mert szerda volt. Jó, megértem, a szerdai napokat nem szereted. Ma azonban nincs kifogás! Mész! Este meg a kölykökért, mivel én dolgozom. Hétre Jiah vár, fél nyolcra meg Ahmi. Szóval, csipkedd magad! - Naeun szó szerint kirántotta az urát az ágyból. Feje már égett az idegtől. Nagyon unta már, hogy Taemin folyton talált valami kifogást. Ma volt az utolsó csepp a pohárban - Vagy tudod mit? Nem kell elmenned a gyerekekért. Ha nincs munkád, akkor haza sem kell jönnöd, mi több, elválok!
A férfi felsóhajtott. Ha ezt a boszorkányt nem is, a lányait nagyon szerette. Értük a világ végére is elment volna. Ezzel pedig a kicsik is így voltak. Szerették az anyjukat, de a válás nem most került elő először, és döntően mind a kettő az apjukkal maradt volna szívesebben. Elvégre ő sokkal engedékenyebb volt, sosem emelt rájuk kezet, sőt, a fiúügyekhez is jobban értett, mint a tisztelt anyjuk. Bár az idősebbik csak hét, a fiatalabb meg csak négy éves volt, már mind a kettőnél előjött az a híres ovis szerelem, amit Naeun nem tudott kezelni, Taemin pedig igen.
Így aztán felállt. Sosem tudta volna elhagyni a kicsinyeit. Azt nem tudta volna elviselni. Naeunt meg ismerte annyira, hogy megtenné, hogy eltiltja tőle a gyerekeket. Elvégre munkanélküli volt, a zenélésen kívül pedig semmihez nem értett.
- Utállak - morogta maga elé, aztán kiment cipőt venni. Hófehér kabátját magára öltötte, hozzá a fehér sapkát és a fekete bakancsot. Azzal elindult. Nem ment autóval, szeretett sétálni. Legalább addig sem foglalkozott a zenével.
Csendben sétált a járdán. Emlékeiben lejátszódott, ahogyan a fiúkkal játszott egykoron. Akkor naivan azt hitte, hogy ennek sosem lesz vége.
Tévedett.
Igazából senkivel nem tartotta a kapcsolatot. Az elején sokat beszélt Jinkivel, de aztán ez egyre ritkább volt. Viszont, miután Minho elment, az egész SM megbolondult. Az EXO végleg felbomlott még decemberben, a Super Junior tagjai mind megházasodtak egy éven belül, az SNSD-s lányok tartották a frontot, Red Velvet Irene pedig egy év pihenőre ment egy évvel később. Senki sem tudja, hogy hova, vagy miért, de eltűnt, majd egy év múlva felbukkant. Aztán, mintha mi sem történt volna, folytatta a munkát. Az TVXQ csak volt, az F(x) viszont nagy sikereket ért el négyfős csapatként.
Aztán ott volt a SHINee, akik egészen jól bírták. De nem volt ugyanaz. Sokkal bágyadtabb volt mindenki, és bár igyekeztek a legjobbat nyújtani, nagyon hiányzott mindnek Minho. A tag, aki felszívódott.
Taemin arcán legördült egy könnycsepp. Imádta őt. Nem is bírta felfogni, hogy már több, mint tíz éve nem látta. Elővette a tárcáját, abból pedig egy pici, sárga papírt.
"Felbontottam a szerződést az SM Entertainmenttel. Ne keressetek, nem fogok válaszolni. Minho"
Ezek voltak az utolsó szavai, amiket Taemin tőle utoljára kapott. Csak némán bámulta a kis papírt, belefeledkezve az újraolvasásba. Felsóhajtott. Utálta a helyzetet. Utálta, hogy Minho elhagyta őket. Utált mindent.
Azon kapta magát, hogy valaki nekiment. Vörös folyadék cseppent a cetlire.
- Ne haragudjon - egy mély hang társult az illetőhöz. Taemin felpillantott. A férfi magas volt, sapkája meg sála eltakarta az arcát, csupán a nagy, ismerős barna szemei csillantak meg a szemüveg mögött. Fekete kabátot viselt, kesztyűt és vastag nadrágot. Kezében egy pohár volt. Tartalmának az illata bejárta a környéket. Fűszer és bor.
Forralt bor.
Már elkezdődtek a vásárok, amelyen ilyet is árultak mindig. Taemin felsóhajtott. Minho imádta ezeket a kis bazársorokat.
- Semmi baj - zavartan kinyögött valamit. Olyan érzése volt, mintha már látta volna ezt a férfit valahol.
- A kabátja boros lett - az ismeretlen félénken Taemin mellkasára pillantott, majd a másik is így cselekedett. Azonnal elöntötte a düh. Szíve szerint ordibált volna egy sort, de valamiért nem tette. Volt valami erő, amely ezt megakadályozta. Egyszerűen valami szimpátiát érzett a férfi iránt.
- Remek. Most mennék állásvadászatra - végül csak kelletlenül felsóhajtott. Ezt tartotta a legjobb megoldásnak.
- Tényleg sajnálom. Ismerek itt egy jó tisztítót, azok talán ki tudják szedni a foltot. Addig meg feljöhet hozzám a hotelszobába, hogy ne fagyoskodjon.
Normális esetben Taemin mindig nemmel válaszolt volna. Sőt, mással nem is tudott volna válaszolni. Most is szóra nyitotta a száját. Nem fog egy vadidegenhez felmenni, az ki volt csukva.
- Rendben - csúszott ki a száján. Maga is meglepődött. Most komolyan rábólintott a dologra? Maga sem hitte el, hogy igennel válaszolt erre a kérdésre. Döbbenten várta a reakciót. Nem akart magyarázkodni.
- Rendben, menjünk - azzal a férfi elindult. Csendben haladt az úton. Elég otthonosan mozgott, de a hotelszoba miatt elképzelhetetlennek tűnt, hogy idevalósi lett volna. Hacsak nem dobta ki őt is egy olyan hárpia, mint Naeun.
- Megkérdezhetem, hogy miért hotelban lakik? - félénken lépdelt az ismeretlen mellé, aki bólintott.
- Amerikában élek. Filmrendező vagyok, de még csak nemrég kezdtem. Azért jöttem Koreába, hogy felvegyek magam mellé egy asszisztenst. Meg talán egy színész is jó lenne az első filmemhez. Lehetőleg valaki olyan, aki szereti a gyerekeket. Van egy, aztán az néha velem van, néha az anyjánál.
- Elváltak? - Taemin hirtelen felpezsdült. Talán ez a fickó segíthet neki a magánéleti problémákban.
- Nem. Nyílt házasságban élünk. Az annyit tesz ki, hogy papíron együtt vagyunk, de ő sem szeret engem, meg én sem őt. Azonban nem válunk el, mert barátokként szeretjük egymást. Meg a kisfiúnak ez tesz jót. Van anyja, apja - magyarázta. Taemin már ott tartott, hogy elfut. Ez a férfi túl bizarr volt neki. Nagyjából két perce ismerték egymást, de máris felment a lakására, és a magánéletéről csacsogott. Most ennek vagy nem voltak barátai, vagy mindenkivel ilyen nyíltan viselkedett. Persze, az is lehet, hogy csak kellemetlenül érezte magát a baleset miatt, és oldani akarta a feszültséget. Esetleg hazudott. Még azt tűnt lehetséges dolognak. Azonban úgy érezte, már találkozott vele, de akkor sem ismerte őt.
- Amúgy maga nem a SHINee egykori tagja, Lee Taemin?
A hirtelen jött kérdéstől megdöbbent. Nem számított arra, hogy valaki megismerné ennyi idő után. Bár nem volt idős, a haja már kezdett őszülni a sok kátránynak köszönhetően. Rengeteget dohányzott, aminek következtében arca megviseltnek tűnt. Ő maga pedig gyengének érezte magát. Azonban nem tudott leszokni. Nem volt motivációja. Régebben Minho nagyjából kordában tudta tartani ezt a szenvedélyt, de most, hogy nem volt Minho, ő sem tudott mit kezdeni magával.
- De, az vagyok. Csak nem egy egykori SHAWOL-lal hozott össze a sors? - halványan elmosolyodott. Bár ez a férfi rendes embernek tűnt, simán lehetett, hogy egy sasaeng lakozott legbelül. Ha pedig ez így volt, akkor menekülnie kellett. Izmai egyből megfeszültek, de nem tett egyelőre semmit. Az is lehet, hogy annyira nem kedvelte a bandát, csak őt valahonnan felismerte.
- Olyasmi - biccentett a férfi, azzal kinyitotta a tisztító ajtaját. Egy felettébb szimpatikus helybe léptek. Bár minden fehér volt, s egyszerű, látszott a berendezésen a vállalat modernsége és gazdagsága. Ez egy olyan hely volt, ahova csak a szupergazdagok léphettek be. Pontosan olyanok, amilyen ő nem volt. Az idegen férfi levette róla a kabátot, amit a kisasszony kezébe adott.
- E-kártyával fizetnék - azzal kiemelte az említett tárgyat a bőr tárcájából. Ez egy speciális kis kártya volt, rajta minden adattal. A lakcím, a személyi, a bankkártya... minden egyben.
A hölgy elvette a kártyát, és lehúzta.
- Ma van a születésnapja? Van erre kedvezményünk, így most 10% visszajár - csacsogta. A férfi bólintott.
- Mikor jöhetünk érte?
- Két óra múlva.
Taemin felsóhajtott. Egyik problémája az volt, hogy nem volt kabátja, így nem tudott elmenni, a másik pedig az, hogy kezdett félni ettől a férfitől.
Hirtelen valaki rátett valamit a vállára.
A férfi volt az, meg a kabátja. Taemin szemei elkerekedtek. Nem igazán értette ezt a gesztust.
- Innen nem messze található a hotelszobám. Én viszonylag edzett vagyok, ön már kevésbé, azt pedig nem akarom, hogy megbetegedjen. Mehetünk? - az ismeretlen a végén kinyitotta az ajtót. A sálat és a sapkát azonban magán hagyta.
Taemin felsóhajtott.
- Ez már tényleg túl sok. Ne haragudjon, nem fogadhatom el - motyogta.
- Dehogyis nem - azzal a vadidegen megragadta a karját, és szó szerint vonszolni kezdte maga után az egykori énekest. Taemin pedig hiába akart ellenkezni, nem volt rá képes. Valami nagyon arra játszott, hogy megismerje ezt a férfit. Így némán tűrte, hogy végigvonszolják az utcán, bevezessék egy hotelba, majd a tizenegyedik emeleten bevigyék egy szobába.
Ami mellesleg egészen jól nézett ki. Egy gigászi franciaágy fedte a szoba nagyrészét, mindenhol igazi bőr volt szőnyegképp, ráadásul a luxusablakokból nagyon szép kilátás nyílt a városra.
- Nem semmi - elbűvölve nézett körbe, pedig még nem is látta a fürdőszobát, amely különösen sokat dobott a luxus szó fogalmán.
- Ön nem ilyenekben él? - az ismeretlen kibontott egy üveg pezsgőt, amit beletöltött két pohárba. Taemin csak gyönyörködve bámulta a gyöngyszínű folyadékot.
- Nem. Minden pénzem elúszott.
- Esetleg lenne kedve nálam dolgozni? Rendesen meg lenne fizetve, a gyerekek meg nem jelentenének akadályt - miközben beszélt, Taemin kezébe csúsztatta az egyik pezsgőt.
- Ne vicceljen, a nevét sem tudom - vigyorodott el az alacsonyabbik, mire a férfi levette a sapkáját. Szénfekete haja arról tanúskodott, hogy egy fiatal illetővel állt szemben, ám azok a nagy, barátságos, meleg szemek sokkal több tapasztalatot sugalltak, mint ahogy azt az egykori maknae gondolta volna. A férfi sála is eltűnt, így a puhának tűnő vastag ajkak azonnal szemet szúrtak a fiatalabbnak. Ismerős volt neki ez az ismeretlen.
- Minho. Choi Minho - meghajolt, Taeminbe pedig ekkor égett bele a felismerés tudata.
- Hyung? - vonta fel a szemöldökét döbbenten. Szemei megteltek könnyel, míg szívében újra fellángolt az a régi tűz. Minho nyakába ugrott - Miért hagytál el minket, te csacsi?
- Nem akartam. Kirúgtak, de azt mondták, hogy ha galibát okozom, és őket hibáztatom, megkeserítik az életem. Így inkább leléptem. Persze, számtalanszor vissza akartam menni. Aztán egyszer megtettem. Látni akartalak, de pont nem volt benn a SHINee. Juhyeonnal találkoztam, elmentünk inni, aztán... lett egy gyerek. Irene addig nálam lakott, elvettem, majd itt lakott a gyerekkel, én meg Amerikában. Aztán átjött a gyerek, majd amikor a Red Velvet felbomlott, hozzánk költözött. Ennyi a sztorink. Ő nem bánná, ha hozzánk költöznél a gyerekekkel. Persze, csak ha szeretnéd. Mert én miattad jöttem vissza. Látni akartalak, szeretni, csókolni. Szóval, ha szeretnél, akkor gyere velem.
Taemin felnevetett. Persze, hogy szeretett volna a szerelmével lenni. Egy gyors csókpárbajt követően haza is rohant, össze is pakolt, majd felvette a gyerekeket az iskolánál. Csupán egy levelet hagyott Naeun számára a konyhaasztalon.
"Kedves Naeun!
Ezúttal teljesítem a kívánságod és lelépek Amerikába a gyerekekkel. Nekik is jobb lesz, meg nekem is. Tudod, kivel fogok élni? A paraszttal, aki visszajött értem, mert szeret. Teljes szívéből. Tudod, most már van esélyünk újrakezdeni. Neki is van gyereke, nekem is. Ez így lesz a legjobb. Most írhatnám, hogy köszönök mindent, de nincs olyan élményem, amelyet meg tudnék köszönni, legfeljebb a gyerekek. Légy jó!
Taemin
U.I.: a válási papírokat elküldöm, a bíróságon találkozunk"
Két napra rá pedig már minden újságon ott ragyogott, hogy Choi Minho és Lee Taemin, az egykori SHINee két tagja, a reptéren heves csókcsatába kezdett.

2 megjegyzés:

  1. Ne mááár... annyira kis szomorúan indult az egész, hogy majdnem elsírtam magam XD
    Naeun egy boszorkány volt, ezen nem lehet mit ragozni. Taemin meg hülye, hogy nem énekelt tovább. A kislányok meg biztos cukik voltak. És a találkozás Choi fiúval... ki gondolta volna(na jo, én) annyira édes a nagyra nőtt óvodásom *-* imádtam ezt az OS-t, nagyon nagyon tetszett *-* remélem írsz majd még hasonlókat :* <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igyekeztem nem szomorúra írni, de nem hiszem, hogy el lehet szakadni boldogan az életed szerelmétől. Igazából teljesen más stílusú szöveget terveztem, de végül ez jobban megragadott, és könnyebben tudtam vele mit kezdeni.
      Naeun tényleg elég boszisra sikerült ^^"
      Taemint meg valahol megértem, szerintem nekem sem ment volna a dolog, ha minden Minhora emlékeztet. Minho meg mindig cuki nekem (ya, még pszichopata gyilkosként is XD) de most kicsit nyáladzani akartam ^^
      Köszönöm a komit, örülök, hogy tetszett ^^

      Törlés