Ezzel a kis szösszenettel szeretnék boldog születésnapot szeretnék kívánni a kicsi ultimate biasomnek, aki most lett 25 éves <3
- Naeun! Megint nincs meg a rohadt
alsónadrágom!
- Talán ha nem egyet hordanál az év
háromszázhatvanöt napján, akkor nem kellene keresgélni! – jött a válasz. A
férfi felsóhajtott.
- Nem csak egy alsónadrágom van! –
ordította ki. Hallotta, hogy a nő elindult felé. Lépései egyre biztosabban
kopogtak a parkettán, majd kinyílt az ajtó. A csinos, takaros hölgy belépett
rajta, kezében a frissen mosott alsónadrággal.
- Nem, mi? Tegnap este mostam ki. Mi
lenne, ha nem lennél ilyen rohadtul lusta, és nekiállnál munkát keresni? Már
két éve mást se csinálsz, csak mereszted a valagad itthon. Amióta a SHINee
felbomlott, rendes munkád sincs! Mi lett a szóló énekesi karriereddel? Mi?
Igazán folytathattad volna, de nem! Neked fel kellett bontanod minden
szerződésed, ugye?! Nézd meg, hogy hol tart Jonghyun haverod! Nézd meg! Ő a
legnépszerűbb koreai énekes! Kibum modell, Jinki új bandát kapott. És te? Te
hol vagy? Most azonnal húzz munkát keresni! Meguntam, hogy csak én hozok haza
pénzt! Milyen felelőtlen, utolsó dög vagy te? - hisztizett, csakúgy, mint
mindig, a nap huszonnégy órájában. Igaz, hogy az APink még mindig megvolt,
igaz, hogy Naeun még mindig a tagja volt, de neki akkor is hisztiznie kellett.
- Ezt már megbeszéltük. Nincs több zenei
munka - sóhajtotta a férfi unottan. Ehhez már hozzászokott. Mindennap megkapta
ezt a kérdést, és mindennap válaszolt is rá.
- Máshoz meg nem értesz. Viszont rossz
példát mutatsz a gyerekeknek, szóval ha más nem, takarító legyél. Komolyan
mondom, hogy amióta az a bunkó paraszt kilépett a bandátokból, nem vagy
önmagad! Tíz és fél éve felszívódott!
- Ne hívd már így! - Taemin idegesen
felordított. Fájt neki. Nagyon fájt, hogy a titkos szeretője egyik reggel már
nem volt a dormban. Csupán egy levelet hagyott maga után. Amire annyit írt,
hogy felbontotta a szerződést. Semmi mást. Aztán meg eltűnt. A mobilján nem
lehetett elérni őt, az e-mailokra nem válaszolt. Mintha megszűnt volna ez az
ember. Emiatt pedig Taemin úgy érezte, hogy kiszakadt belőle egy darab. Már
számtalanszor lejátszotta, hogy hogyan fog találkozni egykori szerelmével. Már
tudta, hogy először fel fogja pofozni, aztán megcsókolja. Éhezett Minho
csókjaira. Egyszerűen mindent megtett volna, hogy szerelmét újra magában
érezhesse.
- Miért? Nincs igazam? - Naeun felvonta
a szemöldökét, Taemin kezei pedig ökölbe szorultak. Utálta a feleségét.
Egyszerűen ki nem állhatta. Csak azért vette feleségül, mert Naeunnek sem volt
senkije, meg neki se, aztán legyenek egyedül kettesben. Meg az elején kedvelte
a lányt, mint egy barátot. Csak az évek során Naeun elsárkányosodott. Taemin
azon a véleményen volt, hogy ez női dolog. Azonban tévedett. Igazából Naeun
féltékeny volt, hogy férje nem őt szerette, hanem Choi Minhot. Egy embert, aki
szó nélkül lelépett tíz éve. Miért szerette még mindig őt?!
- Nincs - mordult fel az egykori maknae.
Felvette a legjobb nadrágját, amin nem talált lyukat, meg egy fehér inget.
- Menj a munkaközvetítőhöz, és amit
találnak, azt elfogadod. Világos? Ha takarítónői, akkor az - a feleség
megigazította ura gallérját.
- Milyen nap van ma? - ellökte a
kezeket. Nem kért Naeun segítségéből. A nő reménytelenül felsóhajtott.
- December kilenc.
A válasz hallatán Taemin elnyúlt a puha
franciaágyon a feleség nagy megdöbbenésére.
- Akkor ma nem megyek. Piros betűs ünnep
van.
- Na jó, most lett belőled elegem, Lee
Taemin! Kifogás mindig van, mi? Tegnap sem mentél, mert szerda volt. Jó,
megértem, a szerdai napokat nem szereted. Ma azonban nincs kifogás! Mész! Este
meg a kölykökért, mivel én dolgozom. Hétre Jiah vár, fél nyolcra meg Ahmi.
Szóval, csipkedd magad! - Naeun szó szerint kirántotta az urát az ágyból. Feje
már égett az idegtől. Nagyon unta már, hogy Taemin folyton talált valami
kifogást. Ma volt az utolsó csepp a pohárban - Vagy tudod mit? Nem kell
elmenned a gyerekekért. Ha nincs munkád, akkor haza sem kell jönnöd, mi több,
elválok!
A férfi felsóhajtott. Ha ezt a
boszorkányt nem is, a lányait nagyon szerette. Értük a világ végére is elment
volna. Ezzel pedig a kicsik is így voltak. Szerették az anyjukat, de a válás
nem most került elő először, és döntően mind a kettő az apjukkal maradt volna
szívesebben. Elvégre ő sokkal engedékenyebb volt, sosem emelt rájuk kezet, sőt,
a fiúügyekhez is jobban értett, mint a tisztelt anyjuk. Bár az idősebbik csak
hét, a fiatalabb meg csak négy éves volt, már mind a kettőnél előjött az a
híres ovis szerelem, amit Naeun nem tudott kezelni, Taemin pedig igen.
Így aztán felállt. Sosem tudta volna
elhagyni a kicsinyeit. Azt nem tudta volna elviselni. Naeunt meg ismerte
annyira, hogy megtenné, hogy eltiltja tőle a gyerekeket. Elvégre munkanélküli
volt, a zenélésen kívül pedig semmihez nem értett.
- Utállak - morogta maga elé, aztán
kiment cipőt venni. Hófehér kabátját magára öltötte, hozzá a fehér sapkát és a
fekete bakancsot. Azzal elindult. Nem ment autóval, szeretett sétálni. Legalább
addig sem foglalkozott a zenével.
Csendben sétált a járdán. Emlékeiben
lejátszódott, ahogyan a fiúkkal játszott egykoron. Akkor naivan azt hitte, hogy
ennek sosem lesz vége.
Tévedett.
Igazából senkivel nem tartotta a
kapcsolatot. Az elején sokat beszélt Jinkivel, de aztán ez egyre ritkább volt.
Viszont, miután Minho elment, az egész SM megbolondult. Az EXO végleg
felbomlott még decemberben, a Super Junior tagjai mind megházasodtak egy éven
belül, az SNSD-s lányok tartották a frontot, Red Velvet Irene pedig egy év
pihenőre ment egy évvel később. Senki sem tudja, hogy hova, vagy miért, de
eltűnt, majd egy év múlva felbukkant. Aztán, mintha mi sem történt volna,
folytatta a munkát. Az TVXQ csak volt, az F(x) viszont nagy sikereket ért el
négyfős csapatként.
Aztán ott volt a SHINee, akik egészen
jól bírták. De nem volt ugyanaz. Sokkal bágyadtabb volt mindenki, és bár
igyekeztek a legjobbat nyújtani, nagyon hiányzott mindnek Minho. A tag, aki
felszívódott.
Taemin arcán legördült egy könnycsepp.
Imádta őt. Nem is bírta felfogni, hogy már több, mint tíz éve nem látta.
Elővette a tárcáját, abból pedig egy pici, sárga papírt.
"Felbontottam a szerződést az SM
Entertainmenttel. Ne keressetek, nem fogok válaszolni. Minho"
Ezek voltak az utolsó szavai, amiket
Taemin tőle utoljára kapott. Csak némán bámulta a kis papírt, belefeledkezve az
újraolvasásba. Felsóhajtott. Utálta a helyzetet. Utálta, hogy Minho elhagyta
őket. Utált mindent.
Azon kapta magát, hogy valaki nekiment.
Vörös folyadék cseppent a cetlire.
- Ne haragudjon - egy mély hang társult
az illetőhöz. Taemin felpillantott. A férfi magas volt, sapkája meg sála
eltakarta az arcát, csupán a nagy, ismerős barna szemei csillantak meg a
szemüveg mögött. Fekete kabátot viselt, kesztyűt és vastag nadrágot. Kezében
egy pohár volt. Tartalmának az illata bejárta a környéket. Fűszer és bor.
Forralt bor.
Már elkezdődtek a vásárok, amelyen ilyet
is árultak mindig. Taemin felsóhajtott. Minho imádta ezeket a kis bazársorokat.
- Semmi baj - zavartan kinyögött
valamit. Olyan érzése volt, mintha már látta volna ezt a férfit valahol.
- A kabátja boros lett - az ismeretlen
félénken Taemin mellkasára pillantott, majd a másik is így cselekedett. Azonnal
elöntötte a düh. Szíve szerint ordibált volna egy sort, de valamiért nem tette.
Volt valami erő, amely ezt megakadályozta. Egyszerűen valami szimpátiát érzett
a férfi iránt.
- Remek. Most mennék állásvadászatra -
végül csak kelletlenül felsóhajtott. Ezt tartotta a legjobb megoldásnak.
- Tényleg sajnálom. Ismerek itt egy jó
tisztítót, azok talán ki tudják szedni a foltot. Addig meg feljöhet hozzám a
hotelszobába, hogy ne fagyoskodjon.
Normális esetben Taemin mindig nemmel
válaszolt volna. Sőt, mással nem is tudott volna válaszolni. Most is szóra
nyitotta a száját. Nem fog egy vadidegenhez felmenni, az ki volt csukva.
- Rendben - csúszott ki a száján. Maga
is meglepődött. Most komolyan rábólintott a dologra? Maga sem hitte el, hogy
igennel válaszolt erre a kérdésre. Döbbenten várta a reakciót. Nem akart
magyarázkodni.
- Rendben, menjünk - azzal a férfi
elindult. Csendben haladt az úton. Elég otthonosan mozgott, de a hotelszoba
miatt elképzelhetetlennek tűnt, hogy idevalósi lett volna. Hacsak nem dobta ki
őt is egy olyan hárpia, mint Naeun.
- Megkérdezhetem, hogy miért hotelban
lakik? - félénken lépdelt az ismeretlen mellé, aki bólintott.
- Amerikában élek. Filmrendező vagyok,
de még csak nemrég kezdtem. Azért jöttem Koreába, hogy felvegyek magam mellé
egy asszisztenst. Meg talán egy színész is jó lenne az első filmemhez.
Lehetőleg valaki olyan, aki szereti a gyerekeket. Van egy, aztán az néha velem
van, néha az anyjánál.
- Elváltak? - Taemin hirtelen
felpezsdült. Talán ez a fickó segíthet neki a magánéleti problémákban.
- Nem. Nyílt házasságban élünk. Az
annyit tesz ki, hogy papíron együtt vagyunk, de ő sem szeret engem, meg én sem
őt. Azonban nem válunk el, mert barátokként szeretjük egymást. Meg a kisfiúnak
ez tesz jót. Van anyja, apja - magyarázta. Taemin már ott tartott, hogy elfut.
Ez a férfi túl bizarr volt neki. Nagyjából két perce ismerték egymást, de máris
felment a lakására, és a magánéletéről csacsogott. Most ennek vagy nem voltak
barátai, vagy mindenkivel ilyen nyíltan viselkedett. Persze, az is lehet, hogy
csak kellemetlenül érezte magát a baleset miatt, és oldani akarta a
feszültséget. Esetleg hazudott. Még azt tűnt lehetséges dolognak. Azonban úgy
érezte, már találkozott vele, de akkor sem ismerte őt.
- Amúgy maga nem a SHINee egykori tagja,
Lee Taemin?
A hirtelen jött kérdéstől megdöbbent.
Nem számított arra, hogy valaki megismerné ennyi idő után. Bár nem volt idős, a
haja már kezdett őszülni a sok kátránynak köszönhetően. Rengeteget dohányzott,
aminek következtében arca megviseltnek tűnt. Ő maga pedig gyengének érezte
magát. Azonban nem tudott leszokni. Nem volt motivációja. Régebben Minho
nagyjából kordában tudta tartani ezt a szenvedélyt, de most, hogy nem volt
Minho, ő sem tudott mit kezdeni magával.
- De, az vagyok. Csak nem egy egykori
SHAWOL-lal hozott össze a sors? - halványan elmosolyodott. Bár ez a férfi
rendes embernek tűnt, simán lehetett, hogy egy sasaeng lakozott legbelül. Ha
pedig ez így volt, akkor menekülnie kellett. Izmai egyből megfeszültek, de nem
tett egyelőre semmit. Az is lehet, hogy annyira nem kedvelte a bandát, csak őt
valahonnan felismerte.
- Olyasmi - biccentett a férfi, azzal
kinyitotta a tisztító ajtaját. Egy felettébb szimpatikus helybe léptek. Bár
minden fehér volt, s egyszerű, látszott a berendezésen a vállalat modernsége és
gazdagsága. Ez egy olyan hely volt, ahova csak a szupergazdagok léphettek be.
Pontosan olyanok, amilyen ő nem volt. Az idegen férfi levette róla a kabátot,
amit a kisasszony kezébe adott.
- E-kártyával fizetnék - azzal kiemelte
az említett tárgyat a bőr tárcájából. Ez egy speciális kis kártya volt, rajta
minden adattal. A lakcím, a személyi, a bankkártya... minden egyben.
A hölgy elvette a kártyát, és lehúzta.
- Ma van a születésnapja? Van erre
kedvezményünk, így most 10% visszajár - csacsogta. A férfi bólintott.
- Mikor jöhetünk érte?
- Két óra múlva.
Taemin felsóhajtott. Egyik problémája az
volt, hogy nem volt kabátja, így nem tudott elmenni, a másik pedig az, hogy
kezdett félni ettől a férfitől.
Hirtelen valaki rátett valamit a
vállára.
A férfi volt az, meg a kabátja. Taemin
szemei elkerekedtek. Nem igazán értette ezt a gesztust.
- Innen nem messze található a
hotelszobám. Én viszonylag edzett vagyok, ön már kevésbé, azt pedig nem akarom,
hogy megbetegedjen. Mehetünk? - az ismeretlen a végén kinyitotta az ajtót. A
sálat és a sapkát azonban magán hagyta.
Taemin felsóhajtott.
- Ez már tényleg túl sok. Ne haragudjon,
nem fogadhatom el - motyogta.
- Dehogyis nem - azzal a vadidegen
megragadta a karját, és szó szerint vonszolni kezdte maga után az egykori
énekest. Taemin pedig hiába akart ellenkezni, nem volt rá képes. Valami nagyon
arra játszott, hogy megismerje ezt a férfit. Így némán tűrte, hogy végigvonszolják
az utcán, bevezessék egy hotelba, majd a tizenegyedik emeleten bevigyék egy
szobába.
Ami mellesleg egészen jól nézett ki. Egy
gigászi franciaágy fedte a szoba nagyrészét, mindenhol igazi bőr volt
szőnyegképp, ráadásul a luxusablakokból nagyon szép kilátás nyílt a városra.
- Nem semmi - elbűvölve nézett körbe,
pedig még nem is látta a fürdőszobát, amely különösen sokat dobott a luxus szó
fogalmán.
- Ön nem ilyenekben él? - az ismeretlen
kibontott egy üveg pezsgőt, amit beletöltött két pohárba. Taemin csak
gyönyörködve bámulta a gyöngyszínű folyadékot.
- Nem. Minden pénzem elúszott.
- Esetleg lenne kedve nálam dolgozni?
Rendesen meg lenne fizetve, a gyerekek meg nem jelentenének akadályt - miközben
beszélt, Taemin kezébe csúsztatta az egyik pezsgőt.
- Ne vicceljen, a nevét sem tudom -
vigyorodott el az alacsonyabbik, mire a férfi levette a sapkáját. Szénfekete
haja arról tanúskodott, hogy egy fiatal illetővel állt szemben, ám azok a nagy,
barátságos, meleg szemek sokkal több tapasztalatot sugalltak, mint ahogy azt az
egykori maknae gondolta volna. A férfi sála is eltűnt, így a puhának tűnő
vastag ajkak azonnal szemet szúrtak a fiatalabbnak. Ismerős volt neki ez az
ismeretlen.
- Minho. Choi Minho - meghajolt,
Taeminbe pedig ekkor égett bele a felismerés tudata.
- Hyung? - vonta fel a szemöldökét
döbbenten. Szemei megteltek könnyel, míg szívében újra fellángolt az a régi
tűz. Minho nyakába ugrott - Miért hagytál el minket, te csacsi?
- Nem akartam. Kirúgtak, de azt mondták,
hogy ha galibát okozom, és őket hibáztatom, megkeserítik az életem. Így inkább
leléptem. Persze, számtalanszor vissza akartam menni. Aztán egyszer megtettem.
Látni akartalak, de pont nem volt benn a SHINee. Juhyeonnal találkoztam,
elmentünk inni, aztán... lett egy gyerek. Irene addig nálam lakott, elvettem,
majd itt lakott a gyerekkel, én meg Amerikában. Aztán átjött a gyerek, majd
amikor a Red Velvet felbomlott, hozzánk költözött. Ennyi a sztorink. Ő nem
bánná, ha hozzánk költöznél a gyerekekkel. Persze, csak ha szeretnéd. Mert én
miattad jöttem vissza. Látni akartalak, szeretni, csókolni. Szóval, ha
szeretnél, akkor gyere velem.
Taemin felnevetett. Persze, hogy
szeretett volna a szerelmével lenni. Egy gyors csókpárbajt követően haza is
rohant, össze is pakolt, majd felvette a gyerekeket az iskolánál. Csupán egy
levelet hagyott Naeun számára a konyhaasztalon.
"Kedves Naeun!
Ezúttal
teljesítem a kívánságod és lelépek Amerikába a gyerekekkel. Nekik is jobb lesz,
meg nekem is. Tudod, kivel fogok élni? A paraszttal, aki visszajött értem, mert
szeret. Teljes szívéből. Tudod, most már van esélyünk újrakezdeni. Neki is van
gyereke, nekem is. Ez így lesz a legjobb. Most írhatnám, hogy köszönök mindent,
de nincs olyan élményem, amelyet meg tudnék köszönni, legfeljebb a gyerekek.
Légy jó!
Taemin
U.I.:
a válási papírokat elküldöm, a bíróságon találkozunk"
Két napra rá pedig már minden újságon
ott ragyogott, hogy Choi Minho és Lee Taemin, az egykori SHINee két tagja, a
reptéren heves csókcsatába kezdett.
Ne mááár... annyira kis szomorúan indult az egész, hogy majdnem elsírtam magam XD
VálaszTörlésNaeun egy boszorkány volt, ezen nem lehet mit ragozni. Taemin meg hülye, hogy nem énekelt tovább. A kislányok meg biztos cukik voltak. És a találkozás Choi fiúval... ki gondolta volna(na jo, én) annyira édes a nagyra nőtt óvodásom *-* imádtam ezt az OS-t, nagyon nagyon tetszett *-* remélem írsz majd még hasonlókat :* <3
Igyekeztem nem szomorúra írni, de nem hiszem, hogy el lehet szakadni boldogan az életed szerelmétől. Igazából teljesen más stílusú szöveget terveztem, de végül ez jobban megragadott, és könnyebben tudtam vele mit kezdeni.
TörlésNaeun tényleg elég boszisra sikerült ^^"
Taemint meg valahol megértem, szerintem nekem sem ment volna a dolog, ha minden Minhora emlékeztet. Minho meg mindig cuki nekem (ya, még pszichopata gyilkosként is XD) de most kicsit nyáladzani akartam ^^
Köszönöm a komit, örülök, hogy tetszett ^^