Misztikus

(a szöveg a SHINee- Lucifer c. dala alapján készült) 

- Ezt nem hiszem el. - háborgott Jinki a tévé előtt ülve. A reggeli híreket nézte. - a Misztikus megint kinyírt valakit.

- Igazán elkaphatnák már - sóhajtott fel Key. A Misztikus egy bérgyilkos volt, és mindig öngyilkosságra terelte át a gyanúját. De akkor honnan veszik, hogy ő létezik? Mert minden áldozata hátán ott virít egy "M" alakú frissen keletkezett seb. Még nem kapta őt el senki. Annyit tudni róla, hogy Kim Myungin a neve és egy elrejtett kastélyban lakik. De ezek csak álhírek. Jonghyun felsóhajtott. Nem tudott mit hozzáfűzni ehhez. Mindenki rettegett a gyilkostól. A dorm nyugodt hangulatát egy telefon csörgése zavarta meg. Az enyém volt az. Sietve hagytam el a nappalit. Óvatosan becsuktam magam mögött a szobám ajtaját. Kiemeltem az ócska, öreg vackot a zsebemből, miközben az éjjeliszekrényemből elővettem a hangmódosító kütyüt. Bekapcsolva feltettem a fejemre. Végül fogadtam a hívást.

- Kezdje - szóltam bele. Az ajtót rázártam, hogy senki ne tudjon zavarni.

- Megbízásom lenne a számára. - hallottam meg az ismerős női hangot. Son Naeun volt az egyetlen, akitől kirázott a hideg. Soha nem is kedveltem őt, de most más volt. Nem ismert fel a módosított hangomnak köszönhetően. Az adatokat az egyik kávéházban fogja átadni a titkáromnak, aki a bátyám. Ő kényszerített ebbe a szerepbe 16 éves koromban. A látszat kedvéért vállaltam csupán az éneklést. Akkor még rossz ötletnek tűnt. De azóta megismertem Lucifert, életem szerelmét.

Az élet mocskos játéka csupán, hogy pont ez a ribanc hívott fel valaki likvidálásával kapcsolatban. Naeun 14.00-kor találkozik Minseokkal. Én 14.22-kor elveszem az adatokat. Ha minden kedvez, ma 18.06-kor fogok kiontani egy újabb életet. Kirontottam a dormból. A fiúknak azt hazudtam, hogy a beteg anyukámhoz sietek. Ez voltam én. Choi Minho, a Misztikus.

 ***

Ismertem a tagot. Lucifer legjobb lány barátja volt, gyerekkori pajtása. Naeun pedig csak féltékeny volt, amit nem csodálok. Park Eunah gyönyörű volt. Félig japán származása miatt még jobban kívánni lehetett őt. Már láttam képeken, amikor Lucifer mesélt róla. Felmásztam a balkonra. Az erkélyajtó kifeszítése gyerekjáték volt a számomra. Arcomon a sötétkék maszkom díszelgett, a hangtorzítóm pedig remekül el volt rejtve. Naeun sok pénzt ad ezért a munkáért. Nem érdekel, hogy Lucifer barátnőjét kell kinyírnom érte. Benyitottam a hálóba. Ott volt. Az ágyon ült és képeket nézegetett. Összefonódott a tekintetünk. Valószínűleg felismert, mint a gyilkosát. Elfehéredett. Kesztyűs kezembe vettem egy egyszerű kést. Sikítani kezdett, mire rávetettem magam. Befogtam a száját, kapálódzva próbált kiszabadulni a szorításomból. Nehézkesen felemeltem a kést. Az éle megcsillant a lámpa fényében. Eunah tett egy óvatlan mozdulatot, és ez lett a veszte. A fegyverért nyúlt, ezzel nekem utat engedve. Meglendítve a vágóeszközt, levágtam a nyakát. A lány hirtelen elernyedt. Hasra fektettem. A hátába belevéstem az "M" betűt, és visszafordítottam. Kezébe tettem a kést. Engem aztán nem fognak meggyanúsítani. Vagyis meg fognak, de nem fogják tudni rám bizonyítani a tettem. A szemem sarkából láttam valamit mozogni. Pisztolyomat kikapva a tokjából az idegen felé fordultam. Lucifer megremegett a késsel a kezében. Nem ismerhette fel a valódi énem. Csupán Misztikusnak gondolt, nem annak, aki vagyok.

- Ha egy szót szólsz bárkinek, megtalállak. - sziszegtem neki. Csak nyelt egy nagyot. Szemében könnyek jelentek meg a legjobb barátnője láttán. Luciferem, ne csináld ezt, mert megszakad a szívem! Elejtette a kést. Könyörögve nézett rám. Odamentem a remegő testéhez. Nem tudta, hogy ki vagyok, és úgysem jönne rá. Közelebb húztam. Hirtelen nem bírtam magam tovább féken tartani. Vadul megcsókoltam. A nyála szinte belerobbant a számba. Kellemes érzés töltött el. Mindenem megremegett, a gyomrom összeugrott, a szívem hevesebben vert. Megcsókoltam Lucifert. Hirtelen eltoltam magamtól. Arca rémült volt. Megsimogattam a haját. Kinyitottam az ablakot, hogy elhúzhassak. Miközben a falon csúsztam le, csak Lucifer járt a fejemben. Megbabonázott. Utáltam, hogy belészerettem. Magához láncolt, és követtem őt, mint a rabszolgája. Most azonban megbántottam, még akkor is, ha nem tudta, hogy én voltam az. Emlékszem, egyszer megkérdezte, hogy miért hívom Lucifernek azt, aki tetszik. Azt válaszoltam, hogy az angyali arca ellenére átkot szórt rám azzal, hogy belészerettem, mert tudom, hogy sosem lesz az enyém. Mindig megmanipulált, és ez szörnyű volt. Hülyének éreztem magam, az angyalom ugyanis Lucifer volt.

***

Figyeltem őt. Megváltozott. Két hónapja halt meg Eunah. Azóta bekattant. A fejébe vette, hogy megtalálja Misztikust. Minden ismert adatot leszedett, íróasztala és a fala tele volt a képekkel. Talált hasonló maszkokat, mindet megszerezte, felhívott lepukkadt cégeket, elment romkocsmákba és nyomokat keresett.

Mindenkinek feltűnt a viselkedése. Key aggódva nézte őt. Taemin nem evett, csak a gyilkost kereste. Onew morgott. Taemin miatt kezdett megtörni a SHINee eddigi töretlen sikere. Jonghyun pedig csalódott volt. Taemin nem akart vele játszani playstationon. Egyik nap végül bementem hozzá.

- Miért keresed ennyire?- ültem le az ágyára. Fáradtan rám nézett.

- Mert megölte a legjobb barátomat. - szemeiben gyűlölet csillant meg.

- Csinálsz, amit akarsz. De ez egy bérgyilkos. Vigyázz vele! Ha nyomon vagy, likvidálni fog. - Nem akartam lebukni, muszáj volt őt leállítanom. Ehelyett azonban csak gyanakodva nézett rám. Becsukta a szoba ajtaját.

- Na jó, elmondom neked, de csak ha megígéred, hogy soha senkinek nem mondasz erről semmit. - szorosan mellém ült. Ismét ezerrel vert a szívem. Csak bólintani tudtam. Ahogy kémlelt a szemével, szinte arra késztetett, hogy mondjak el neki mindent. Elkaptam a tekintetem. - Megcsókolt. És élveztem - jelentette ki hirtelen.

- Akkor biztosan jó csaj lehet ez a Misztikus - próbálkoztam. Csak megrázta a fejét.

- Fiú volt. Nagyjából veled egy magas.

 - Ettől függetlenül vigyázz vele. Nem ismerheted a valódi szándékát. - álltam fel. Már épp kimentem volna, amikor hirtelen megcsapta a fülem a gyönyörű hangja.

- Tudom ki az.

- Akkor meg pláne - mondtam határozottan, mielőtt elhagytam volna a helyiséget. Bementem a szobámba. A telefonomat előkapva megcsörgettem a bátyámat. Reggel ugyanis kaptam tőle egy sms-t "új munka" címszóval.

Ha Taemin valóban rájött arra, hogy én vagyok Misztikus, akkor bajban voltam. Aznap a terepjáróm szokatlanul más volt. Éreztem a finom illatot, ami kiáradt belőle. Nem hiába tanultam kémnek öt évet... Utáltam ilyen hideg, téli napokon ölni. A munka azonban nem kedv kérdése volt. A nagybátyám volt a cég vezetője. Én voltam a legprofibb gyilkosa, ezért a nagyobb gubancokat mindig nekem kellett kibogoznom. A mai áldozatom egyébként "fejbe lőtte magát". Amerikai volt, de valamiért kijött megbeszélésre. A dolgok viszont másképp alakultak, mint gondolta volna. A koreai üzlettársa számára veszélyesnek minősült, ezért inkább jobbnak látta őt eltakarítani innen.

Egy erdő felé tartottam. A közelében volt egy szakadék, amelyről jó nagyot lehet esni, és ez tökéletes volt a tervem megvalósításához. Ameddig tudtam, bementem autóval, bár a csúszós út megnehezítette a közlekedést. Egy idő után azonban jobbnak láttam leparkolni. A hátsó ülésen volt egy gépfegyver letakarva. Most azonban valami más volt alatta. Azt hitte, hogy nem veszem őt észre. Lerántottam a takarót, és szembetaláltam magam vele…

- Na? Mit szólsz? - kérdeztem a potyautasomat. Rám nézett, amelynek a hatására megint furcsán éreztem magam.

 - Nem hittem volna, hogy te vagy a gyilkos, csak véletlenül hallottam meg a beszélgetésed a megbízóddal. Gyanakodni kezdtem, de csak remélni mertem, hogy félrehallottam valamit. Miért jó ez neked? - kérdezte, arcán csalódottsággal.

- Épp felmondani megyek, úgyhogy nem bánom a jelenléted. Gyere! Kell, aki segít. Ha ketten vagyunk, nem bántanak. - intettem. Tökéletes szöveg volt arra, hogy kicsaljam az autómból. Felkapta a kabátját. Mosolyogva lépkedett mellettem a hóban. A szája be nem állt, folyton csacsogott. Büszke volt rám, hogy jó útra tértem. Ó, Lucifer, olyan hiszékeny vagy! A szakadékhoz érve megálltunk. Kicsit továbbment megnézni az érintetlen havat. Mosolyogva megfordult, azonban csak a pisztolycsövemmel találta magát szemben.

- Hyung... - elakadt a lélegzete. Egyébként is nagy szemei most még jobban elkerekedtek a rémülettől.

 - Mondtam, hogy hagyj fel a nyomozással. – ridegen meredtem rá.

- Nem mondom el senkinek... - dadogott.

- Az nekem nagyon kevés. Csak három ember tudhatja a titkomat, és te nem tartozol közéjük. - Hyung... miért csókoltál meg? - hangja kétségbeesett volt. Egy pillanatra megenyhültem. Mindig kérdezett Luciferről, arról a valakiről, aki után oly' régóta sóvárgom. Sosem ismert magára, pedig nem titkoltam, hogy ő volt az.

- Sajnálom Lucifer, de túl sokan tudjuk a titkom. Valamelyikünknek meg kell halni. - hangom megremegett. Nem akartam őt elveszíteni. Ahogy a szemembe nézett, rosszul kezdtem érezni magam.

- Várj, hyung! Én vagyok Lucifer? - a hideg, téli szél kissé elfújta a hangját.

- Te voltál. Nem akartam énekes lenni, de kellett egy olyan meló, aminél nem fura a hirtelen jött sok pénz. Aztán amióta megismertelek, beléd szerettem, te elérhetetlen, megbabonázó Lucifer. Sajnálom.

A pisztoly hangjától szinte megremegett az erdő. Láttam magammal szemben Lucifert, hallottam egy kétségbeesett "hyung" kiáltást, és a testemet hirtelen melegség töltötte el. Fájt, de könnyebb volt.

- Lucifer, esik a hó - suttogtam. Homályosan láttam egy-egy hópihét.

- Esik - hallottam őt mosolyogni. Furcsa volt.

 - Többet nem fogom látni - erőtlen hangomon magam is meglepődtem. Valamit éreztem a mellkasomra nehezedni.

 - Még fogjuk együtt látni. Megígérem - sírt. Hangja el-elcsuklott. Utána nem emlékszem...

 ***

 Minden fehér volt.

- A Mennyben vagyok?- ezek voltak az első szavaim.

- Nehezen. - hallottam meg a hangját. Nehézkesen rápillantottam. Egy mosoly ült ki az arcomra.

- Szia Lucifer...

- Szia. Hogy vagy?- Hangja ártalmatlan volt. Mintha soha nem is haragudott volna rám.

- Nem fáj semmim - válaszoltam. Rám nézett a gyönyörű szemeivel.

- Köszönöm, hogy életben hagytál, még akkor is, ha ezért a saját életeddel kellett volna megfizetned. Viszont ígérd meg, hogy itt és most felmondasz.

- Nekem ez az életem - sóhajtottam. Szándékosan nem lőttem akkor és ott pont a szívembe. Még szenvedni akartam. Bűnhődni a tetteimért. Erre Lucifer megmentett.

- Kérlek... a kedvemért... – megcsókolt bíztatásképpen.

***

Pár nap múlva minden híradó és újság azt szajkózta, hogy Choi Minho, a SHINee főrappere véletlenül megölte Misztikust, akinek a teste valahol eltűnt. A hős pedig kapott golyót, de megmenekült. Luciferem pedig megígérte, hogy amint jobban leszek, nekem adja mindenét...