Piroska és a Farkas

- Taemin-ah – nyújtózkodott Key. Taemin felvonta a szemöldökét. Egyből abbahagyta az iratok elpakolását és az idősebbik fiúhoz ment.  Megállt az asztal mellett.

- Mit szeretnél hyung? – érdeklődött. Kibum felpillantott a papírok közül. Szemei karikásak voltak már a fáradtságtól, hiába, egész nap dolgozott ő is, és Jonghyun is, hogy segíthessenek a fiatalabbik fiúnak. Mindenki úgy tudta, hogy Taemin árva volt, és a nagybátyja, Jonghyun, illetve annak párja, Key fogadták őt örökbe. A valóság azonban sokkal egyszerűbb és visszataszítóbb volt. Taemin házasságon kívül született a bátyjával ellentétben. Az eredeti apa kitagadta őt, kijelentvén, hogy ez hazugság, neki nem lehet gyermeke, a nő párja pedig nem vállalt el ilyen keverék gyerekeket. Éppen ezért a nő nem szerette őt. Taemin egészen kicsi korától bántalmazások áldozata lett. Anyja ütötte őt, forró vizet öntött rá, és többször is megpróbálta megölni, sikertelenül. Éppen ezért nagyon félénk fiú lett belőle. Taemin senkiben nem mert megbízni, és az iskolában is mindig egyedül ücsörgött. Ez hamar feltűnt a két évvel idősebb Kibumnak. A fejébe vette, hogy összebarátkozik vele. Minden nap odaült mellé az étkezőben. Taemin először rettegett még Key közelében is, de hónapok múlva már megszokta őt. Key csak annyit látott, hogy a fiún mindig volt valamilyen sérülés, illetve, hogy mindenkitől félt. Két év telt el, de Taemin még mindig nem szólt hozzá.

Egyik nap Kibum meglátta őt a kapuban. Sápadt volt. Túlságosan is sápadt.

- Szia – lépett oda hozzá. Már két éve mindennap melléült, de még mindig nem tudta a fiú nevét. Taemin összerázkódott. Utálta, amikor hozzászóltak, mindenről csak rossz élményei voltak. Kibum azonban más volt neki. Ő volt a fiú, aki mindig segített neki. Ha nem ért el valamit, ő mindig odament, ha még szeretett volna enni, ő mindig kért helyette, és mindennap mellette ült, pedig sose szóltak egymáshoz. Most hallotta először Kibum hangját.

- Szi... szia – köszönt vissza félénken. Látszott rajta, hogy valami nem volt rendben. Key életében először hallotta a hangját. Taemin csendes volt. Nagyon csendes.

- Kibum vagyok – mosolygott. –És te?

- Tae… - nem bírta végigmondani. Köhögni kezdett. Szemeiből hirtelen könnyek csordultak ki. Kibum megijedt. Tétován nézte a kilencéves fiút, aki előtte haldoklott. Egy tanár hívta ki az orvost.

***

Ilyen volt az első beszélgetésük. Taemin azóta értelmes fiatalemberré vált. Key akárhányszor belenézett a tizenhat éves srác szemeibe, mindig ott csillogott a félelem, és a múlt. Taemin múltja.

- Jinki hyung itt hagyott néhány iratot. Elvinnéd neki? – kérdezte kedvesen.

- Természetesen. – Taemin bólintott. Kivette Key kezéből a papírokat. Anyjaként szerette az idősebbik fiút, aki mindenben segített neki.

Kibum hamar megtanult önálló lenni. A szülei mindig külföldön utaztak, így a fiú már hétévesen tudott főzni.

- Szia hyung! – mosolygott Taemin, amikor Kibum benyitott hozzá.

- Szia! Jobban vagy?- érdeklődött az idősebbik fiú, és lehuppant Taemin ágya mellé.

- Sokkal – mosolyodott el.

- Két nap és hazamehetsz.

- Tudom. –Taemin arca hirtelen elkomorult, amin Kibum meglepődött.

- Nem nagyon örülsz…

Taemin egy darabig csendben volt. Csak bámult maga elé. Könnyek jelentek meg a szemében, amelyek lassanként lecsordultak az arcán is. Nem bírta tovább. A fiú hirtelen megtört. Elmesélte, hogy hogyan nevelkedett, hogy az anyja patkányméreggel akarta őt megölni, de csak keveset ivott, a többit kiöntötte, illetve, hogy Kibum az egyetlen, aki látogatta őt. Az idősebbik fiú magához ölelte a síró társát.

- Szökjünk meg – súgta a fülébe. Taemin hirtelen kiegyenesedett.

- Miért? – kérdezte sírva.

- Mert téged sem szeret a családod, meg engem se. Én más vagyok. Úgy… a beteg nagymamám Szöulban lakik. Elszökhetünk hozzá, és új életet kezdhetünk. Majd én vigyázok rátok.

***

Taemin mosolyogva felhúzta a cipőjét, a kis, vörös pulcsiját és el is ment. Élete legjobb döntése volt Keyyel tartani gyerekként. És most, tizenhat évesen még boldogabb volt. Kibum egy boldog, szerető társra lelt Jonghyun mellett, Taemin pedig tulajdonképpen kapott egy apát. Az öreglány már évekkel ezelőtt meghalt, így hármasban éldegéltek az apartmanban, ahol Key és Unnie felnevelték őt. Mosolyogva baktatott a betondzsungelben. Jinki Jonghyun és Key közös vállalkozásának az üzlettársa volt. És a fiúk szerint a „nagy Ő” is. Na persze- gondolta Taemin –már csak az kell, hogy egy ilyen vén kecskével kavarjak. A múltja miatt utálta a nőket. Csak és kizárólag a fiúkat szerette, még szexuálisan is hozzájuk vonzódott, pont úgy, mint Kibum. Számára a tökéletes családban nem volt nő, bár Jonghyun erősen ragaszkodott egy kislány örökbe fogadásához. Eddig Key ellenezte, mostanában viszont hajlott rá. Taemin sokszor kihallgatta a beszélgetésüket, és arra jutott, hogy ha Jongkey kislányt fogad örökbe, ő eltakarodik.

- Szia – állt meg előtte egy srác. Taemin remegve felpillantott. Végignézett a fiún. Magasabb volt nála, hatalmas szemei voltak, és még a szürke dzseki alól is kilátszottak az izmai. Olyan tipikus gettógyereknek nézett ki.

- Szia – köszönt. Még mindig nem szeretett barátkozni. Félt az emberektől, és Jonghyun is csak másfél év alatt nyerte el minimálisan a bizalmát. Jinki úgyszintén.

- Eltévedtél? Még nem láttalak erre.

- Szerintem jó úton járok – nézett körbe Taemin kissé elbizonytalanodva. Körbenézett. – Itt van egy vállalat a közelben, igaz?

- Ja. Itt egyenesen – biccentett a srác. Ha nem lett volna ilyen a modora, akkor Taemin még meg is bízott volna benne. – Mit viszel Piroska?

- Taemin vagyok – mondta félénken.

- Minho.

- Valami iratokat hagyott itt a szüleim munkatársa. – mondta a fiú. Bár nem bízott meg benne, tudta, ha hazudik, csak neki lesz rosszabb. És valóban úgy gondolta, hogy Jonghyun és Key a szülei. Minho csak bólintott, és elment. Taemin megkönnyebbülten felsóhajtott. Megigazította a sok papírt, ami a hóna alatt volt, majd sietett tovább. Gyorsan szedte a lábait. Egyébként nem nagyon szeretett Onewhoz menni. Az idősebb pasi ugyanis teljesen rá volt szállva, és nemegyszer hívta őt randira. Ellenben Taemin mindig nemet mondott, vagy csak azért ment, mert úgy érezte, tartozik ezzel az ommájának, és az appájának, amiért eltartják őt. Sötétben még sosem ment el az udvarlójához, és kicsit félt. Key csak jót akar neki, szerinte ugyanis Onew remek társ lenne, hiszen gazdag, kedves, és eléggé szimpatikus ahhoz, hogy Taemin egyszer boldog legyen vele.  Persze, ezt nem mindenki gondolta így. Legfőképpen a fiatal áldozat nem.

Megállt Onew ajtaja előtt, és bekopogott.

- Taemin-ah, ne… - hallatszott ki Onew kiáltása, majd egy csattanás. Taemin megrettent. A papírokat ijedten a földre dobta, és éppen szaladni készült volna, amikor hirtelen kinyílt az ajtó. Egy kar nyúlt ki érte, hogy berántsa a sötétbe. Csak azt látta, hogy valaki beköti a szemét, és minden tiltakozása ellenére érezte, amint a betörő egy székhez kötözte őt. Maga mögül hallotta Jinki üvöltését. – Hagyd őt békén! Engedd el!

- Kussolj! – mordult fel a betörő. Taemin számára ismerősvolt ez a hang. A szemkötő hirtelen lekerült róla. Magával szemben találta őt.

- Nem kell megvédened – fordult dühösen hátra Jinki felé, amennyire csak tudott. – Fogd már fel, hogy utállak!

- Taemin-ah, amikor találkoztunk, te nem ilyennek tűntél. – mosolygott negédesen Minho.

- Engedj el minket, kérlek… - próbálkozott. Nagyon megijedt ettől a vadállattól, aki rémesen közeledett felé. A következő pillanatban érezte Minho ajkait a sajátján. A betörő kezei a pólója alá csúsztak, majd az egyik egyenesen a gatyája alá ment. Élvezte, de… nem lehetett. Ráharapott Minho nyelvére. Az idősebbik fiú hirtelen elkapta a fejét, és kiegyenesedett. – Nem fogsz megerőszakolni, hyung! – mordult fel a fiatalabb.

- Pedig szerintem tetszett neked, de egyezzünk meg. Nem bántom a vén pasid…

- Hé! – kiáltott közbe Onew.

- Fogd már be! – Minho előrántott egy kést. Mindkét áldozat megremegett. – szóval nem bántom, ha önszántadból itt és most lefekszel velem. És nem mondhatod, hogy megerőszakoltalak. Kapsz annyi szabadidőt, amíg én összeszedem a papírokat, amiket kinn hagytál.

- Ne tedd meg! – Onew megfogta Taemin kezét, már amennyire a kötelek hagyták.  – Inkább haljak meg, de ezt ne tedd meg.

- Tényleg meghalhatnál – összeszorította a kezét, így Onew nem bírta tovább fogni – De nekem szimpi ez a srác, úgyhogy megteszem.

- Na? – Minho visszajött. Ledobta maga mellé a papírokat.

- Megteszem. Ha elengeded őt.

- Jó döntés. – Minho kioldozta a fiatalabbik fiút. Volt ott egy kanapé, odavitte őt. Taemin reszketni kezdett. Elvégre egy vadidegennel fogja elveszíteni a szüzességét! Azonban Minho szemeitől megnyugodott. Volt benne valami, amit eddig még nem tapasztalt. Mintha… megbízott volna benne. Leült. Minho pontosan vele szemben volt. Az idősebbik fiú megfogta a kezét, és a nyakához ért a szájával. Csókolgatni kezdte őt. A fiatalabbik fiú remegett, de hagyta, hogy az idősebb irányítsa. Nem foglalkoztak Onew ordításával. Csak ketten voltak egymásnak. Minho lassan lehúzta a piros felsőt és a pólót. Hamarosan ő is vetkőzni kezdett. Félmeztelenek voltak. Taemin mereven ült, míg Minho simogatta a testét. Félt. Azonban valahol tetszett neki. Kicsit felbátorodva beletúrt a betörő hajába. Élvezte. Egyre jobban élvezte. Minho mellett kezdett ellazulni, ami nem fordult még elő vele soha.

Hirtelen dörömbölni kezdtek az ajtón. Hirtelen kinyílt, és Jonghyun lépett be rajta. Szemei a kétszeresükre nagyobbodtak meg, holott Key szerint már így is óriásiak. Kezei ökölbe szorultak. Mire Minho éppen felállt volna, egy hatalmas öklöst kapott az arcába.

- Appa! – kiáltotta hirtelen Taemin.

- Azonnal öltözz fel, és szabadítsd ki Onew hyungot! – Megragadta Minhot a vállánál, és a földhöz vágta.  – Én addig kinyírom ezt a szemetet!

- Hyung, kérlek, ne bántsd! – arrébb lökte a fogadott apját. Ennyi elég is volt a betörőnek. Minho felpattant és elfutott.

***

- Amióta betörtek Onew hyung irodájába, azóta el vagy varázsolva, és imádsz odajárni – mosolygott elégedetten Key. Taemin némán eszegette a rament. Nem nagyon figyelt oda arra, amit az ommája mondott.

- És van egy jó hírünk a számodra – kezdett belemosolyogva Jonghyun. Taemin felkapta a fejét. Abban reménykedett, hogy megint elmehet az irodába, és megint találkozhat vele…

- Képzeld, örökbe fogadtunk egy kislányt – mosolygott Key. Taemin szája tátva maradt. Nem! Ő ezt nem akarja! Letette a pálcikákat. Eljött az ideje annak, amire várt.

- Nekem is van egy hírem. – kezdte – Úgy döntöttem, hogy megpróbálok a saját lábamra állni, hiszen így is túl sokat köszönhetek nektek, és nem tudom meghálálni. Ezért úgy gondoltam, hogy hyunghoz költözöm, úgyis nagyon jól megvagyunk együtt, és ő is szeretné.

Jonghyun és Key mosolyogva összenéztek. Nagyon örültek, hogy Taemin végre beleszeretett Onewba.

- Persze drágám, neked bármit – mosolyodtak el. Taemin boldogan felugrott és átölelte őket. A szüleit. Kiszaladt a szobából, és hamarosan előhúzta a bepakolt bőröndjeit.

- Ennyire menni akarsz? – lepődött meg Key.

- Igen.

- Akarod, hogy elvigyelek?

- Nem, köszönöm. Majd jövök, és megnézem a hugicámat. És majd jön hyung is. – még utoljára megölelte őket, azzal a két bőröndöt a hóna alá dugva lesietett a lépcsőkön. Hűvös volt, magára húzta a vörös pulcsiját, úgy indult el az új otthona felé. Megint az ijesztő utcákon át haladt, ott, ahol először találkozott Minhoval. Azonban nem ment egyenesen. Balra fordult. Egy hatalmas épület előtt állt meg. Kinyitotta a lakóház bejárati ajtaját. Még mindig félt, de tudta, hogy jó vár rá. Nehézkesen felcipekedett a harmadik emeletre. A végén már alig bírt levegőt venni. Bekopogott, az ajtó pedig hamarosan kinyílt.

- Szia – mosolyodott el Taemin.

- Szia – Minho egy csókot adott szerelme szájára.

- Appa meg omma gyereket fogadtak örökbe – sóhajtott a fiatalabbik fiú. Minho magához húzta őt.

- Nekem mindig te leszel az egyetlen, és örülök, hogy itt vagy.

- Azt hiszik, a kecskéhez mentem – nevetett fel a fiatal fiú. Ezen még maga is meglepődött. Talán még soha nem nevetett, de Minho más volt.

- Szegények – mosolyodott el Minho. Már mindent tudott Taemin múltjáról. Elengedte a szerelmét, és behúzta a bőröndöket a takaros, de nagyon szép lakásába.

- Hyung, megígéred, hogy nem fogsz füvezni többet? – kérdezte a fiatalabbik fiú. Nagyon aggódott a szerelméért, aki a drog miatt összeveszett a családjával, és ideköltözött.

- Megígérem. Üdv itthon, Kicsim – felkapta őt, és bevitte a hálószobába. Taemin ismét megremegett egy kicsit. Még nem csinálta. Minho pedig nem siettette, de most kikívánkozott magából. A ruháikat villámgyorsan ledobták, és ők maguk ráfeküdtek a bársony takaróra. Az idősebb megragadta szerelme nemi szervét és a kezével mozgatni kezdte azt. Taemin először mereven várt. Minho lassanként haladt fel. Végigcsókolgatta a szerelme oldalát, végül az égbe meredező bimbókra érve. A nyelvével kényeztetni kezdte azt.

- Hyung, miért van egy farkas alakú medálod? – érdeklődött Taemin. Minho egyenlőre nem válaszolt. Először szerelme kulcscsontját célozta meg, utána áttért a nyakára. Szívni kezdte, ezzel egy nyögést, és sok sóhajt előhozva a másikból, aki szerelme dereka köré fonta a lábait. Minho végül áttért szerelme szájára. Taemin félénken visszacsókolt. Mire Minho hirtelen elnevette magát.

- Még mindig félsz. Pedig annyit csókolództunk már. És tudod, miért van egy farkas a nyakamban?

- Nem.

Minho előhúzta a síkosítót. Beledugta az ujját. Megközelítette Taemin bejáratát, miközben a másik kezével még mindig a fiú nemi szervét, a szája pedig azokat a vastag ajkakat szórakoztatta el. Érezte, hogy a másik megfeszült. A szabad kezével feljebb tévedett, és simogatni kezdte őt. Újabb ujj, és megint. Taemin egyre kevésbé tolerálta, de valamiért Minhoban megbízott. Mikor már az idősebb mind a négy ujja benn volt, akkor igyekezett ellazulni az idősebb segítségével. Az ollózástól úgy érezte, mindjárt megőrül, annyira fájt neki. Minho kivette, és ezek után jött a feketeleves. Elővette a nemi szervét, mikor egy picit felpillantott. Taemin szeméből csorogtak a könnyek.

- Kiskoromban kaptam a bátyámtól. Azt mondta, hogy figyeljek, mert megtalálom a párját, de ne ugyanilyet keressek. És nagyon beindulok a piros kapucnis felsődtől – mesélte, miközben letörölte a könnyeket szerelme szeméből. Végül betette a fegyverét. Nagyon lassan haladt, tudta, hogy szűzzel dolgozik. Nagyon az elején járt, de Taemin máris visított fájdalmában. Újra rátapasztotta Taemin ajkaira, hogy az nehogy megint sírni kezdjen.

***

- Hiányzik? – ült le Jonghyun Kibum mellé. A fiatalabb fiú Taemin ágyán ücsörgött már órák óta.

- Igen. Fel kellett nőnöm miatta. Azt akartam, hogy örökké gyerek legyen – sírta Key. – Ráadásul ő és Onew hyung nem boldogok együtt. Nem szereti őt, hiába teker neki Onew. Nem akarok olyan lenni, mint a Nő.

- Nem vagy olyan – simogatta meg a szerelme hátát Jonghyun – Taemin anyjáról beszélsz?

- Igen. Csak így hívta őt. Azt mondta, neki ez nem az anyja, csak egy nő. – Key hirtelen sírni kezdett. Jonghyun átölelte őt, amikor észrevette a papírt Taemin ágyán. Kíváncsian elvette.

- Ezt láttad? – kérdezte meg a szerelmét. A levélre ez volt írva:Omma és Appa részére.      

- Nem – szipogta Key. Kinyitotta a levelet.

- Akarod, hogy felolvassam?

- Igen.

- Kedves Ommaés Appa! Köszönök mindent, amit értem tettetek, köszönöm, hogy neveltetek, és tönkretettétek az életetek miattam. Sajnálom, hogy miattam nem teljesültek az álmaitok, mert dolgozni kellett. Most azonban úgy érzem, hogy nekem is fel kell nőnöm. Nem fogok Onew hyunggal együtt lenni, és ezt ő tudja is. Ellenben megtaláltam a szerelmet Minho hyung karjai közt. Kérlek, ne avatkozzatok közbe, ez az én döntésem. Tudom, hogy majdnem megerőszakolt, illetve, hogy betört Onew hyung irodájába, de van benne valami, amitől omma, téged látlak benne. Nektek úgyis nemsokára egy kisbaba fogja boldogítani a napjaitokat, vele kell lennetek, és nekem is szükségem van egy férfira, aki szeret és én viszont szeretem. Még fogunk találkozni, megígérem. Sosem felejtelek el titeket, és nem győzök törleszteni. Különös köszönet neked, drága omma, hogy tizenegy évesen a gyerekkorodat adtad értem cserébe. Nagyon jó anyukája leszel a kislánynak, higgy nekem. És köszönöm, hogy gyereketekként bántatok velem. Imádlak titeket.

Ja, és ne higgyétek, hogy rossz kezekbe kerültem! Higgyétek el, majdnem ugyanolyan, mint veletek.
Sokszor puszil titeket az immáron nagyon boldog és szerelmes pici fiatok, Taemin.

- Basszus – Key újra sírni kezdett. – Még sosem mondta, hogy szeret valakit.

- Nem tudom, mit tett vele ez a szemét, de Taemin-ah nagyon megváltozott, és pár hét alatt olyat ért el ez a mocsok, amit mi évek után se. – sóhajtott Jonghyun.

- Ők együtt mindörökre boldogok lesznek. Összetartoznak. – mosolygott Key, magához szorítva a lapot. – Mi sem felejtünk el téged soha…